Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez

300

HELLEBKONTH MIKLÓS.

1. cit. Mivel tehát a Genesis említett helyén Isten által a kígyóra mondott átok szavai között tényleg és elvitázha- tatlanul az idézett szavakat olvassuk, s mivel a régieknek ezen vélekedése a kígyóról a mi természetrajzi ismereteink mellett meg nem állhat, szabad-e azért azt állítanunk, hogy a szentíró nem volt sugalmazva, hogy ezen mondata kézzel- fogható valótlanság és pedig a Szentlélek közreműködése mellett ? Távol legyen. Ily erős beszéd csak akkor lehetne jogosult, ha a Szentléleknek az lett volna célja, hogy bennün- két a kígyó természetrajzával megismertessen, s nem az, hogy első olvasóinak az üdv szempontjából hatod- rangú vagy épen semmi fontossággal sem bíró ezen naiv hitét mintegy kíméletesen érintetlenül hagyva, magasabb hit- és erkölcsi igazságokat közöljön.

A sugalmazás tanának ily szigorú értelmezése mellett arra lenne kényszerítve a katholikus szentírásmagyarázó, hogy az illető helyeket a természettudományok kétségtelen tételeivel minden áron összeegyeztetendő, azokat eredeti, természetes értelmükből kiforgassa hermeneutice el nem fogadható magyarázatokkal, melyek megnyugvást nem nyújthatnak. Nehogy félreértessem, sietek megjegyezni, hogy nem a »sensus spiritualist« értem ez alatt, mely a »sensus literalis« mellett szépen megfér, hanem ez utóbbinak elferdítését doctrinalis célból, hogy a'Szentírásnak állítólag veszélyeztetett tekintélye megóvassék ; mint pl. ha valaki azt állítaná, hogy a kígyó büntetését így kell értenünk : »port egyél, mert melleden jársz a porban, tehát sok port kell nyelned ; de nem oly értelemben, mintha porral táplál- koznék«. (Deutsch, Genesis. Bpest, 1887. 12. 1.)

Nekem tehát az a meggyőződésem, hogy szigorúan szem előtt tartva az egyháznak ünnepélyesen kijelentett tanítását, melynél fogva az összes szentiratok »Spiritu Sancto inspirante conscripti Deum habent auctorem« (Cone. Vatie, sess. III. c. 2.), arra nézve, hogy mennyiben befolyá- solta a Szentlélek a szentírót s mennyiben működött közre az utóbbi az isteni segítséggel, eszmecserének igenis van helye, mert e tekintetben az egyház még nem nyilatkozott.