Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
A kalocsai főgimnázium bölcseleti köre - Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 213 b) az erre indító ok ne a lelkivezető parancsoló szava, se a tőle való félelem, hanem a benső lelkűiét, a benső, erős, sziklaszilárd hit és hamisíthatatlan vallásos meggyőződés legyen ! Hogy hogyan lehet e szabályt in praxi megvalósítani, arra nézve legyen szabad néhány példát felhoznom, melyek ugyan nem a szemináriumi lelki nevelés köréből valók, de épen a fortiore alkalmazhatók erre is. Való példákat akartam felhozni, ezért voltam kénytelen megelégedni a következő két példával, melyeknek azonban mindegyike frappáns bizo- nyítéka az említett elv helyességének. L.-i segédlelkipásztorkodásom idején történt. Plébáno- som akárhányszor rajtacsipte kocsisát, hogy harangszókor nem vette le kalapját. Ilyenkor mindig egy-egy alapos szidás vagy fejbeütés járta, hogy csak úgy röpült a kalap lefelé. Hogy mi volt ez eljárás következménye, azt úgyis elgondolhatjuk : Ha harangozáskor gondolta a Jóska kocsis, hogy plébánosa észreveheti, már az első harangkondításnál gonddal levette kalapját és keresztet vetett magára ; mialatt magában a leg- förtelmesebb káromló szavakat mormogta, mint ezt azután később maga vallotta meg nekem. Épen midőn egyszer magam is szemtanúja voltam egy ily tettlegességben nyilatkozó dorgatóriumnak, mely jelen- létem miatt szégyenpírral ömlesztetté el a kocsis képét, —■ amit jó jelnek tartottam, — üdvös gondolatom támadt. Akkoriban a nép között ingyen terjesztettem mindenféle rop- iratokat. Az egyik épen az imáról is szólt. »Jóska — mondottam egyszer a kocsisnak — nem volna kedved hébe-korba egy-egy könyvet venni a kezedbe és abból növelni bölcsességedet, meg élesíteni az eszedet ?«A Jóska örömmel fogadta indítványo- mat. Adtam neki először egy könyvet, mely a lovakról szólt, azután egy másodikat és harmadikat a legkülönfélébb tárgyak- ról, hogy feltűnő ne legyen célom és azután úgy a többi között »véletlenül« az említett füzetecskét is elolvastattam vele, mely az imákról is szólt. Egy névtelen író, alkalmasint jezsuita pater írt róluk szépen, meggyőzően, meghatóan. Azóta nem
