Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
198 VEGYESEK. Következtek a felolvasások. Elsőnek Kozáry Gyula ren- des tag a fejlődés törvényéről értekezett. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után dr. Kiss János különbséget tesz a tény és a magyarázat közt ; ő a fejlődést minden téren, az élettelenben és az élőben s ennek minden osztályában és fajában kétségtelennek és szünte- lennek tartja s annak a tüzetes meghatározását tartja nagy feladatnak, minő tényezők okozzák ezt a fejlődést s mik vonnak határt az egyes fejlődési területek közt. A fejlődés nagy törvényét Aristoteles is vallotta, mindenben képes- séget (potentia) látott továbbiakra, melyből azután cselekvő okok hatása következtében ténylegesség (actus) válik. Dr. Steécz György item tartja a kifejlődést határtalannak és szüntelennek ; minden fejlődésnek van határa s vissza- esésekről is értesít a történelem. A felolvasó megjelölt egyes világmozzanatokat, amelyek- ben átmenetet és fejlődést nem vall. A második felolvasó dr. Kis-Erős Ferenc rendes tag a szépségről mint esztétikai fogalomról értekezett. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után dr. Mihály fi Ákos mint Jungmann József volt tanítványa, örömét fejezte ki a felett, hogy mesterének tanát a Társaság ülésén hű előadásban hallhatta ; az eigentliche és uneigentliche Liebe kifejezések helyébe alkalmasabbakat kívánna. Dr. Kiss János az innere Gutheit helyett azt mondaná, hogy tökéletesség magában véve, a Liebe helyébe pedig a szépre vonatkozólag a szép-élvezetet (kalleologikus élvezet) ajánlja. Dr. Kanyurszky György, miután egyes kifogásokat tett az értekezés címére és tételének kidolgozására, a maga részéről a szépnek azt a meghatározását ajánlja, hogy a tökéletesség tündöklése. A felolvasó az elhangzott felszólalásokra a következő észrevételeket teszi: l.Dr. Mihályi! Ákos elismerő szavaiért köszönetét mond ; arra a megjegyzésére pedig, hogy már mint Jungmann tanítványa különösnek találta a tulajdonképeni és nem-tulajdonképeni szeretet elnevezést, azt válaszolja.
