Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE.

129

küldjenek, törvényét fölvegyék és az oktalan bálványzást elhagyják. A földön teljes lesz a béke és a termékenység.

.)761—702׳

És ekkor Isten örök országot fog alapítani az összes emberek fölött. Az egész földkerekség tömjént és ajándé- kokat küld a nagy Isten házához, a magas hegyek jár- hatók, a tenger vad hullámai hajózhatók lesznek. Béke uralkodik a földön. Isten prófétái elveszik a kardot, mert ők maguk lesznek a halandók bírái és igazságos királyai. A vagyon is igazságosan lesz megosztva. Isten Sionban fog lakni, s az általános békében részt vesznek a vadállatok is (767—795).

A világ vége akkor fog bekövetkezni, ha majd éjjé- lenként kardok jelennek meg a csillagos égen, a nap fénye elhomályosul, a sziklákból vér csepeg, a felhőkben pedig küzdő gyalogosok és lovasok alakja lesz látható.

Mint látjuk, a fősúlyt a szerző arra helyezi, hogy Isten törvénye a föld minden népénél érvényre jut, s várja az örökké tartó országot az összes emberek fölött (766—7 : duúihnov elg aíűvag ndvrag én ccv&QWTiovg) Jeruzsálemmel Íjaíiint a theokratikus középponttal. Az Istentől küldendő király eszköze Istennek az általános világbéke létesítésében. Hogy ő fog-e állni az Isten országának élén, nincs kimondva, de kizárva sincsen.

* * *

j A fentebb említett újabb részlet (111. 36—92. versek) megírására Antonius és Kleopatra uralkodása adott alkal- mat. Midőn Róma Egyiptom fölött is elnyeri majd az ural- mat, akkor fog mutatkozni az emberek előtt a halhatatlan király legnagyobb országa. Jönni fog a szent Király (uyvog uva'í), ki jogarát kiterjeszti az egész földre a tovatűnő idő egész örökkévalóságára.^jÉs akkor kérlelhetetlen harag fogja sújtani a latinokat, hármán is tönkreteszik Rómát, min- denki tönkremegy házában, ha majd az égből tüzes patak fog leomlani. A föld nagy, csodás természeti tünemé- nyéknek színhelye lesz: a nap, a hold, a tenger megáll,

Hittudományi Folyóirat. 1907.

9