Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

130

DR. PATAKY ARNOLD.

midőn Sebasteból (a régi Samaria) eljő Beliar, a halottakat is föltámasztja, de az ő csodái csak az emberek megtévesz- tésére szolgálnak. Isten elégeti Beliart és híveit, s az egész világot egy asszony fogja kormányozni. Majd jő az álfa- lános pusztulás, s ekkor fog megjelenni a nagy Isten ítélete.

A halhatatlan király maga az Isten, s a ayvóe avat, csak a Messiás lehet. Egymás mellett van tehát a személyes Messiás és az Isten országának eszméje, mint a Psalterium Salomonisban. E részlet alapgondolata megegyezik a

III. könyv többi messiási részletéivel, itt is szerepel az örök messiási ország, s a szent király, a Messiás, kit Isten küld, eszköze Istennek a világítélet megtartásában, hol Isten országának ellenségei kivétel nélkül megsemmisülnek.

3. §. A Henoch-könyvek.

Az ószövetségi szentek sorában különleges helyet foglal el Henoch, ki Móz. I. 5, 24. szerint nem látta a halált, hanem a földről Istenhez ragadtatott. Ily egyén épen alkalmasnak látszott arra, hogy neve alatt mindennemű égi kinyilatkoztatások legyenek forgalomba hozhatók. Már valószínűleg a második században Krisztus előtt keletke- zett az az apokryph, amelyet közönségesen az ethiops Henoch-könyv néven ismer a tudományos világ. Az úgy- nevezett szláv Henoch-könyv későbbi eredetű, s valószínű- leg az első keresztény századba tehető.

Az ethiops H enoch-könyvet Judás levele is idézi (14—15. v.), és bár soha a keresztény egyházban kánoni tekintélye nem volt, sok egyházi író nagyra becsüli.

108 fejezetének tartalmát a következőkben foglal- hatjuk össze :

Henochnak jelenést mutatnak az angyalok, melyből megtudja a jövendőt : Isten ítéletre jő a gonoszok ellen, míg a jók boldogságban részesülnek (1—5.). Meghalljuk az angyalok bukását (v. ö. Móz. I. 6. fej.) és az Istentől rájuk szabott büntetést ; a földnek is meg kell tisztulnia gonoszságuktól (6—11.). Henoch az angyalokkal társalog