Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Paár István: A Genesis egyes helyeinek állítólagos polytheista jellege

116

DR. PAAR ISTVÁN.

személyre, hanem csak az isteni személyek többségére lát vonatkozást. Szerinte csakis az »újszövetségi Szentírás által jutottunk abba a helyzetbe, hogy ama helynek helyes magya- rázatát tudjuk adni. Csakis azóta, hogy az újszövetségi Szent- írás világos szavakkal hirdeti, hogy az Istenben három személy van, tudhattuk meg, hogy az a többes alak miképen értendő,

t. i. az egy Istennek több személyéről«. Székely is legvaló- színübbnek tartja, hogy a Szentháromság titka rejlik abban a többesszámban. (I. m. 379. 1. jegyzet.) Acath. exegeták sem fogadják el ezen a helyen a polytheista jelleget. Giesebrecht úgy véli, hogy az, aki ama plurális miatt arra akarna következtetni, hogy ama helyen valamikor istenek gyülekeze- téről volt szó, nagyon is merész következtetést tenne. (Zaple- tál, i. m. 27.1.) König (Bibel und Babel, 53. 1.) azt a többes- számot Istennek önmagához intézett fölszólításként értei- mezi : az a plurális nem vehető polytheista értelemben azért, mivel a szentíró utána mindjárt Istenről egyes számban beszél. (»És teremté Isten« stb.) Sőt még Jeremiás, aki pedig nem egy kérdésben a panbabylonizmus híveivel tart, ezen többest illetőleg oda nyilatkozik, hogy nem szükséges azt gondolni, mintha ezen a helyen a babyloniai mondának polytheizma tükröződnék vissza. (I. m. 76. 1.) Mivel, mint láttuk, ama többesszámot exegetáink teljesen kielégítő módon tudják magyarázni, értelmezésüket továbbra is föntartjuk !

Az utolsó hely, melyre Hölszky hivatkozik, Gen. 11. 7. »Jertek tehát, szálljunk alá, és ott zavarjuk össze nyelvüket, hogy egyik a másik szavát ne értse.« Gunkel szerint (i. m. 84. 1.) ezen a helyen egyik isten a többi istenekhez beszél. Holzinger is (Nikel, i. m. 192. 1.) ezen szentírási helyet poly- theista jellegűnek minősíti. — Azonban helyesen jegyzi meg Nikel (i. m. 194. 1.), hogy valamint Gen. 1, 26. előforduló plurális, úgy ezen többesszám is máskép értelmezhető. Happel is (Biblische Zeitschrift 1905. 31. 1.) azt tartja, hogy azok a helyek, melyekre Stade, Gunkel, Holzinger mint polytheista jellegűekre hivatkoznak, kivált Gén. 11. 7.,

minden erőltetés nélkül más magyarázatot engednek meg. Ha ezen helynek értelmezését végig tekintjük, úgy találjuk,