Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Paár István: A Genesis egyes helyeinek állítólagos polytheista jellege

A GENESIS EGYES HELYEINEK ÁLLÍTÓLAGOS POLYTHEISTA JELLEGE. 113

bantur, non est subtilius indagandum, quo sensu astra prae- esse scribantur. Sane sol regio quodam splendore diei prae- fulget, luna nocti : id omnes sensere gentes, cecinere poetae, isque sensus abunde textui satisfacit.« Zapletal meg a kér- déses kifejezést költői képnek minősíti. (Der Schöpfungs- bericht der Genesis, 22. 1.) Nikel (i. m. 75., 76. 11.) pedig így ír : Tény, hogy az ószövetségi szentírás az égitesteket hadseregnek nevezi (Íz. 40, 26. Dt. 4, 19.) ; egy helyen meg (Ib. 38,33.) az égnek a föld fölötti uralmáról van szó ; azon- ban mindezen kifejezések a szövegösszefüggés miatt, melyben ama kifejezéseket olvassuk, költőileg és nem polytheista értelemben veendők. Keil is (i. m. 56. 1.) érthetetlennek tartja az értelmezést,' amely Gen. 1, 14. és 18. verseit úgy értelmezi, mintha azokban a nap és hold a világegyetem uralkodóiként volnának megjelölve. Happel szerint (Biblische Zeitschrift, 1903. 196. 1.) a teremtéstörténetben a mono- theista fölfogás nyilatkozik meg a legnagyobb határozott- sággal. Emellett főleg bizonyít az égitestek teremtésének leírása. A szentíró háromszor írja az égitestekről »uralkod- janak«, azért e kifejezés nem nélkülözhet bizonyos ünnepé- lyes jelleget. Wellhausen ellenében megjegyzi, hogy ha az a kifejezés csakugyan mythológiai fölfogás maradványa volna, azt a szentíró föltétlenül elmellőzte volna. Mindezen érvekre támaszkodva joggal kérdhetjük, okadatolt eljárás-e ama kifejezést polytheista jellegűnek minősíteni.

A másik hely, mely Hölszky szerint szintén alighanem polytheista jellegű, Gen. 1, 26. »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.« Mivel Isten többesszámban beszél, e helyet polytheista jellegűnek tartják Gunkel (i. m. 98. 1.), Holzinger (Zapletal, i. m. 26. 1.) és Bohlen (Tappe- horn, Erklärung der Genesis, 46. 1.). Budde nem nyilatkozik ilyen határozott alakban ; szerinte »majdnem az a gondolat férkőzik az emberhez, hogy a kifejezések« alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra«, végső maradványa ama segítségnek, melyet a babyloni monda szerint az Isten az ember teremtésekor kényszerült igénybe venni. (Zapletal,

i. m. 26. 1. jegyzet.) Azelőtt ama kifejezéseket úgy szármázHittudományi Folyóirat. 1907.

8