Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Paár István: A Genesis egyes helyeinek állítólagos polytheista jellege

114 DR. PAAR ISTVÁN.

látták, hogy azok maradványa a régi polytheista fölfogás- nak, amelynek a zsidók is kezdetben hódoltak. Gunkel ellenben és társai azokat arra a babyloniai forrásra vezetik vissza, amely szerint Gen. 1. készült. Holzhey, kath. biblikus is úgy véli, hogy ezen kifejezést : »faciamus hominem«, a szentíró alighanem a babyloniai teremtéstörténetből, melyet forrásul használt, vette át. A szentíró azonban ama kifejezést egészen más értelemben veszi, t. i. úgy fogja azt föl, mint Istennek önmagához intézett fölhívását. Mivel tehát ezen magában véve polytheista értelmű kifejezés alkalmatos volt azon gondolat kifejezésére, melyet a szent szerző kifejezni akart, azért azt a babyloniai teremtéstörténetből meg- tartotta. (Holzhey, Schöpfung, Bibel und Inspiration, 39. 1. és jegyzet.) Csakugyan polytheista jellegű-e az a többes- számú kifejezés ? Jóllehet amaz ige többesalakú, mind- azonáltal nem szabad azt többesszámban venni a szöveg- összefüggés miatt. Ugyanis a 27. versben, ahol azt halljuk, hogy Isten hogyan valósította meg az ember teremtését célzó akaratát, a szentíró egyesszámot használ : »És teremté Isten az embert az ő képére ; Isten képére teremté őt . . .« Gen. 1,27. Nem beszél a szentíró több istenről, hanem csakis egy Istenről ; amiből nyilvánvaló, hogy ama többes alaknak »faciamus« megfelelő alany is csak egyesszámú lehet, azaz nem több isten, hanem csakis egy Isten beszél. Hummerlauer szerint (i. m. 107. 1.) »ei faciamus correspondet v. 27. creavit Deus, qua ratione secus in hexaemero descriptio mandato respondet. Ergo subjectum solus Deus.« Ugyanígy értelmezi ezen többes alakot Hoberg is (Die Genesis nach dem Litte- ralsinn erklärt. 15. 1.). Hummelauer (i. m. i. 1.) ama többes alakot illetőleg értelmezését továbbfűzi ily módon : »Ubi rursum duplex se offert pluralis explanatio, aut enim verba dicemus esse soliloquium Dei ad se ipsum, aut unius div. personae ad aliam vel alias alloquium vel accuratius omnium ad omnes, cum decretum creandi hominis omnibus 3 per- sonis div. sit commune . .. Ejusmodi soliloquia et in vita communi et in scriptura occurrunt« (cf. Gen. 6, 7.). Soli- loquium-ként értelmezik e kifejezést Clericus, Tuch és