Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI.

105

eredeti alakja-e, az már további kérdés, ami még eldöntve nincs.

De még 11a így volna is, és ha az említett közbevető rész (»cui . . . virgo«) valóban későbbi közbeszúrásnak bizonyulna is, ez még mind nem bizonyítana amellett, hogy a parthenogenesis ténye nem volt történeti valóság, mert hiszen maga a két családfa (Máté 1, 1—16; Lukács 8, 23—28.) egymagában is már ugyanazt fejezi ki,1 mint a Syr-Sin-szöveg variansa, t. i. hogy az evangélista Jézusnak Dávidtól való származását az apai ág (József) nemzetség- táblájával igyekszik bizonyítani, holott a parthenogenesis mellett Jézus nem volt Józsefnek fia és így József révén nem is volt Dávidnak leszármazója.2

Az azután már egészen mellékes, hogy ezen »legalis« geneologia végén ott van-e a »Joseph genuit« schematikus kifejezés, mikor az evangélista által egyéb szövegekben (Máté 1, 20; Luk. 1, 35) úgyis előadott parthenogene- sis már eléggé kifejezte azt, hogy a geneologia utolsó tagjának beléilleszkedése természetfeletti módon: »ex nvevyaroQ aylov y.ul Maoíus T1!g Tcao&ivov« történt.

A Syr-Sin-szöveg közzététele után nemsokára bizonyos kiábrándulás állott be, mert a parthenogenesist állító kutatók: E. Harris,3 W. Allen,4 Sanday,5 Zahn 6 és a katli. theológusok visszautasították a Syr-Sinből vont következte- téseket és szöveg - rekonstrukciókat, utalva arra, hogy a Syr-Sinhez hasonló »lectio varians«-ok (Máté 1, 16-hoz) már előbb is ismeretesek voltak, minők: Codex Bobbiensis (k Tisch.) latin kézirata, a müncheni 6224. latin kézirat

> Merx, II. r. I. k. 8. 1.

2 Ez a véleménye W. C. Allemíek is (Academy, 1894. évf. dec. 15. szám, 512—3. 1.)

s »Contemporary Review« 1894. nov. sz. — Burkitt a Syr-Sin- szöveget eretnek (naturalisztikus) átdolgozásból származtatja.

* »Academy« 1894. dec. 15.

5 Sanday i. m. 197—201.; »Academy« 1895. jan. 5., 2G. számaiban közzétett cikkei.

6 Zahn, Einleitung. II. k. 298—9. 1.