Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
104 DR. HANUY FERENC. által felfedezett palimpsest kézirat alsó szövegét képező ó-szír szentírási fordítás)1 lectio variánsához igen hasonló szöveget előre konstruált 1§B5. évben (az I. kiadás éve), a »Das Leben Jesu« című munkájában, csupán az által indíttatva, hogy a parthenogenesist kiküszöbölje az evan- géliumból (Máté 1., 16.: »’/wm/qp de eyewgae tóv ’Iqöovv ex ríjg JUaolaq « 2 A »Syrus Sinaiticus« szövegének feltűnő volta abban áll, hogy a Máté evangélista által közölt nemzetségtábla a görög kéziratoktól eltérői eg így végződik (Máté 1., 16.): »Jacob genuit Joseph, Joseph, cui desponsata erat Maria virgo, genuit Jesum, qui vocatur Messias«.1 * 3 — Görögre rekonstruálva: »נIctxwß de tyévvijoe rov ,IuKfijCp, Jmoiyp, cg epvtjOTev&t] Mugidu ?/ Tzctoxtevog, syévvtjoe ,Igoovv rov 7.eyóuevov xqiotóv«. Strauss feltevése azt bizonyítja, hogy már Strauss, az ő észelvi felfogásából folyólag, kívánt volna magának egy a szöveg-interpolatiót könnyebben megengedő Máté I, 16 szöveget. Viszont a Syr-Sin-szöveg felfedezésének korszakot alkotó voltát épen abban találták, hogy most reájöttek a ma uralkodó görög codex-királyok: א AB szőve- généi régibb, egyszerűbb és épen esetleg az interpolatio (»cui desponsata erat Maria virgo«) beágyazását még szem- lelni engedő szövegre. De az egész csak fictio. A »Syr-Sin« kétségtelenül régi szöveg; kézirata ugyan csupán a IV. vagy talán az V. századból való,4 tehát nem régibb a B-nél és az >S-nál sem, de maga a szöveg visszanyúlik a II. századig és régibb a Peschittanál; de viszont, hogy ez a II. században már közkézen forgó szír szentírás-szöveg 1 Lásd a Syr-Sinre vonatkozó irodalomtörténeti és kritikai adatokat: C. R. Gregory, Textkritik des Neuen Testamentes. II. köt. (Leipzig, 1902.) 489—508. 1. ; A. Merx, Di vier kanonischen Evan- gehen. II. rész. I—II. kötet (Berlin, 1905.) s Strauss i. m. I. k. 114. 1. 3 Merx i. m. II. r. I. k. 5., 7. 1. 4 Gregory i. m. II. k. 508. 1.
