Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
102 DR. HASUY FERENC. kizáró, fejló'déselvi alapon álló keresztény dogmatörténet már csakis terjedelemben, valamint a »keresztény« névben és a keresztény erkölcsi elvekben különbözik, amely utóbbiak- hoz (erkölcsi elvek) még ösztönszerü hűséggel ragaszkodnak ezen theológusok is, és Jézus vallásának isteni voltát már épen csakis annak mély erkölcsi tartalmából igyekeznek megmagyarázni (ez a rövid tartalma Harnack: AVesen des Christenthums«-jának is), bár magát Jézust csak embernek, ha azok legjobbikának is, hajlandók elismerni. IX. Ezen, észelvi és fejlődéselvi alapon álló theológusokr Szentírás-kritikusok, dogmatörténészek és vallástörténészek szemében a parthenogenesis maga sem történeti tény és a parthenogenesis tana csak fejlődés eredménye,1 amely a 1 A parthenogenesist elvetik és tanát észelvi alapon magya- rázzák: K. Hase (Das Leben Jesu. 1840. 44—8., 53. 1.); F. C. BaurT Vorlesungen über neutl. Theologie (Leipzig, 1864. Opus posthum. 300. 1.); D. Fr. Strauss (Das Leben Jesu. III. kiad., Tüb. 1838. I. k. 205. és k. 1., az I. kiadás 1835-ben jelent meg) ; Theod. Klein (Geschichte Jesu von Nazara. Zürich, 1867. I. köt. 423. és k. 1.); E. Renan (Vie de Jésus — Histoire des origines du christianisme L. I. — 29. kiad. 25—31. 1.); H. .J. Holtzmann, Handkommentar z. N. Test., Die Synoptiker. III. kiad. Tüb. .1901. 189. 1.); AT. Bey- schlag (Das Leben Jesu. IV. kiad. Halle, 1902. I. k. 148. és k. 1.); L. Conrady (Die Quellen der kanonischen Kindheitsgeschichte Jesu. Göttingen, 1900. 16—17. 1.); P. AV. Schmidt (Die Geschichte Jesu. IV. kiad. Tüb. 1904. I. k. 41. 1.); O. Pfleiderer (Das Urchristen- thum. II. kiad. I. köt. Berlin, 1902. 404. és k. 1.); E. Hartmann (Das Christenthum des N. Test. II. Auflage. Sachsa im Harz, 1905. 17. és k. 1.); H. Frh. von Soden (Die wichtigsten Fragen in Leben Jesu. Berlin, 1904. 4. 1.); Oscar Holtzmann (Leben Jesu. Tüb. 1901. 64. 1,); A. Réville (Jesus de Nazareth. II. kiad. Paris, 1906. I. köt. 337. és k. 1.); K. Furrer (Das Leben Jesu Christi. Leipzig—Zürich, 1905. III. kiad. 37—9. 1.); Masznyik E. (Voltak-e Jézusnak testvérei ? Pozsony, 1906. 41—55. 1.). — G. Paulus (Das Leben Jesu 1828) nem vetette el a parthenogenesist. Nem vetik el expresse, de fejlödéselvi álláspontjukból folyólag azt magukévá nem is teszik, hanem mel- lőzik : AV. Baldensperger (Die messianisch-apokal. Hoffnungen des Judenthums. III. kiad. I. r. Strassburg, 1903. 109., 200. 1.): AV. Bousset (Die Religion des Judenthums. Berlin, 1908.); AV. Wrede (Das Messias- geheimniss in dem Evangelien. Göttingen, 1901.); AV. Kirchbach (AVas lehrte Jesus. Berlin, 1902.); Joh. Weiss (Das älteste Evangelium.
