Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

78

KITSCH ÁRPÁD JÁNOS.

Világos a jövendölés is. Isten nem engedi, hogy hív szolgája, Noé kétségbeessék fia gonoszsága miatt, meg- vigasztalja és megvilágítja eszét, hogy lássa, mi lesz az embe- riségből, melynek ő második ősapja. Khanaan gonosz, gonoszok lesznek utódai is, de Szem jámbor, és ezért kivá- lasztja Isten, hogy belőle szülessék a Megváltó, ki jóvá teszi az ősi bűnt, ki Japlietnek utódait is egyesíteni fogja a Szeméi- vei és lesznek egyek, egy akol, melynek pásztora az lesz, ki őket egyesítette, s kit vár a világ.

Határozottabb e jövendölés az előbbinél. Ott általá- nosságban Ígéri meg a Biró a megváltást ; jönni fog Isten küldöttje, halálával megváltja az emberiséget. Itt ugyan- azt ígéri, de már utal a népre, melyből születni fog. Szem utódai a zsidók ; tudhatják tehát, hogy ennek kebeléből fog származni és e jövendöléssel mintegy egy pont felé irá- nyitja Isten a keletkezendő néptörzsek szemeit, t. i. a zsidó nép felé, mint melyből az üdv sugára ki fog áramlani min- denüvé, elborítva a földet jóleső meleggel, részesítve ez üdv- ben Jáphet utódait is, a pogányokat. Hivatása ez a pogá- nyoknak is, kik osztályrészesei lesznek úgy, mint a zsidók, a megváltás nagy művének és bő gyümölcseinek. — Isteni irgalom, mily határtalan szeretete az emberiségnek. Még csak most borították el a földet a tengerek és egek vizei ; még csak most pusztult el Kham gonosz származéka, még csak most mutatta Isten igazságosságát és annak rettenetes Ítéletét, és íme ! új bűn. Kit Isten a végromlástól megóvott, az kigúnyolja szülőatyját, hogy vele mennyei Atyját is kinevesse. És még sem pusztítja el e viperafajt, nem, sőt még reményt önt szivébe, hogy jönni fog idő, Isten önmagát áldozza föl az emberért és újra fiaivá fogadja az ellene pár- toskodó férgeket.

Kétszáz esztendő folyt le újra a végtelenség folyamán. Űj nemzedék kél életre, új népek támadnak, új élet kelet- kezik. Azaz nem új élet, az életnek csak új alakja. Benne van már az ember romlott természetében, hogy Ura Istene ellen pártoskodjék, benne van már, hogy a jót rosszal fizesse, a szeretetet hálátlansággal viszonozza. Kham, Jáphet iva-