Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 79 dékai elszaporodnak, birodalmakat alapítanak; az ember kezd hatalmassá lenni és ezzel feledi, hogy nem korlátlan úr, hogy függ a legfelsőbb Ürtól. Feledi ezt, és ismét vissza- sülyed a bűn fertőjébe, melyből már kétszer emelte ki Isten, így történt Noé utódaival, kik elszéledve a földön, feledik a hagyományt, felednek mindent és bűnt ismét csak bűnre halmoznak. Kevélységükben az egeket ostromolják és tor- nyot építenek, mely égbe ér. Elbizakodott, hiú, kevély férgek, élve akarnak maguknak utat csinálni oda, honnan kizárta ősszülőjük bűne. Romlott testtel, lélekkel akarnak oda jutni, hová egy életen át tartott legsúlyosabb bűnbánat sem nyithat nekik utat Isten irgalma nélkül ? — Az Istenről megfeledkezett népet a nyelvzavar téríti észhez. Oly csapás ez, mely hirtelen jön, váratlanul, s épen ez a körülmény mutatja Isten büntető újját. Nem értik egymás szavát; szülő nem tudja, mit akar gyermeke, barát nem érti barátja szavát. Nem tudnak egymással tovább élni, elszélednek, széjjel mennek és a hatalmas nemzet, számot nem tevő kis népcsaládokra oszlik. És ez fordulat az emberiség tör- ténetében, mondhatnám sorsában. Eddig csak egy népfaj volt, s ez felölelt minden létező lényt; eddig csak egy nem- zetet ismert Isten és Ígéretét annak az egynek, az egységgel pedig az egésznek adta. Most elszélednek ; a törzs ágakat bocsát, minden ág önálló, saját életet követel magának. Isten tehát kiválaszt magának egy ágat, ezt elülteti jó termő földbe, táplálja, hogy hatalmas fává fejlődjék, mert épen ezzel különös céljai vannak. E célok pedig érintik a paradi- csomban tett Ígéretet, érintik Noé jövendölését, — e célok központja a Megváltó. Itt van az átmenet az általánosról az egységesre. A választott nép a zsidónép. Magasztos hivatás vára- kozik e nemzetre, mely hivatás szentté teszi és kiemeli a föld népeiből, hogy álljon, mint a magasba nyúló sziklára épített vár és világítson szerte, mint a tiszta égboltozaton a fénylő nap. Ez is volt tulajdonképen hivatása, hogy őrizze az isteni ígéretet, mint az emberiség általános kincsét, és előkészüljön arra, mire várt kelet hajnalcsillaga, s mire
