Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

MONDA ÉS SÜGALMAZÁS.

5

lényeges különbség sem volna e kettő között : Pater, in manus tuas commendo etc. és : Fecit Dominus Deus Adae et uxori eius tunicas pelliceas et induit eos ? Talán mind a kettő tropus, szókép ?

Positiv dogmatikai alkalmazkodást is említett B. dr., de mivel ilyet ki nem mutatott, azért e váddal nincs miért foglalkoznom.ו* *

Értekezésemben ama meggyőződésemnek adtam kife- jezést, hogy a bibliában kinyilatkoztatott történet nincs. Introductióink az ú. n. történeti könyvek tartalmának forrásait szorgalmasan megjelölgetik, sohasem szánják magú- kát rá, hogy a történeti forrást az inspirációban keressék. De erre nem is volt szükség, mert a szentkönyvek tanítá- sának a történet épp oly kevéssé tárgya, mint a természet- tudomány; tárgy itt a valláserkölcsi tartalom, ez pedig értekezésemben nincs megtámadva. Ha tehát a szentírók- nak nem voltak természetfölötti történeti forrásaik, akkor világos, hogy a természetesekre voltak utalva. Mármost, elképzelhető-e, hogy a Gén. íratása idején létezett vplna olyan hagyomány, mely a mondái elemektől egészen ment volt ? Ez csak csoda által lett volna lehetséges. Ám e csoda, csak úgy lett volna indokolt, ha a forrás történeti épségétől függött volna a hiterkölcsi tartalom épsége, mit bizonyára nem állíthat senki. Elég, ha az inspiráció a hiterkölcsi tarta- lommal össze nem egyeztethető — esetleg mythikus — vonásokat abból kiküszöbölte. — Lám ezen a ponton fordul meg minden, és e pontot B. dr. meg sem közelítette.

Elvégre pedig mit is követtem én el. Egy irodalmi műfaji minősítéssel léptem elő. A szentírásban több műfajt találunk. Mi van a mondában, mint műfajban, ami azt az inspirációra alkalmatlanná tenné ? Valótlanság ? Csak úgy, ha a kritikai történet szempontjából elemezzük. De jogos-e a farkas és a bárány meséjére, vagy a parabolákra ilyen mértéket alkalmazni ? A mese is, a parabola is, a monda is igazság ; mindenikben megvan a műfajnak megfelelő relativ,