Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Hölszky Károly: Monda és sugalmazás
4 HÖLSZKY KÁROLY. lességemnek tartottam e fogalmat meghatározni s főképp a mythos fogalmától megkülönböztetni. Meghatározásomat maga B. dr. is idézi. De lássuk csak mit hoz ki belőle : »Érteke- zése bevezető részében is a mondáról úgy nyilatkozik, — írja rólam — hogy az a népköltészet terméke, melynek eredete mindig bizonyos valóságban található fel, fölékesítése pedig a népképzeletből származik.« És most közvetetlenül így foly- tatja : »Ha tehát a mondái elbeszélés csak (én emeltem ki) a népköltészet és népképzelet terméke, hogyan lehet akkor az valóság ?« — De B. dr. úr ! hol van az én meghatározá- somban az a »csak« ? És hogy lehetett definition! leírása után mindjárt a következő sorban elfelejteni, hogy a monda eredetét a valóságban, és felékesítését — tehát nem ere- detét — keresem a népköltésben ? Nem nevezhetem-e azért a mondát a népköltés termékének ? —■ És továbbá : nem ismerjük-e a trójai mondát, avagy Róma alapításának mondáját ? Tagadta-e valaha bárki is ezeknek történeti eredetét ? Vájjon ezeket is csak úgy »kieszelték«, vájjon ezek is »csak koholmány« számba mennek, s ami ezekben a történeti valóságot nem fedi, az »okmányhamisítás« ? Vájjon ezekre is illik B. dr. meghatározása : »A monda oly elbeszélés, mely meg nem történt dolgokat, való események színében törekszik feltüntetni« ? Ezekről is azt mondaná, hogy »történeti értékük semmivel sem nagyobb a semmi- nél ?« — Egyébként pedig B. dr. definitióját összehason- líthatja a Négyesi dr.-éval (Pallas Lex. »Monda«). A rationalismus lejtőjén való továbbcsuszamlással vádol B. dr., mivel tanulmányomban egyhelyütt meggon- dolatlanságnak tartom a bibliai tartalom mythikus magya- rázatával Ábrahám korán túl terjeszkedni, másutt pedig a bírák korát »valószínűleg« mondái kornak mondom. Hát a mythos és a monda egy ? nincs-e értekezésemben a kettő élénken megkülönböztetve ? Különben mythikus magya- rázatba bele sem mentem. B. dr. semmi lényeges különbséget nem lát a tropus (puszta kifejezés, melyet sensu proprio senkisem képzel) és (anthropomorphistikus) felfogás között. Csakugyan semmi
