Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
folyó vidékhez, mert ». . . das sprosst, das fliesst, das funkelt, man weiss nicht wie, man weiss nicht warum, man findet Alles natürlich«. Felel különben minden ellenvetésre : »Üjabb észtetikusok naivitásról beszélnek. Ah ! itt hiányzik a józan ítélet minden kelléke ... a biblia Isten szava.« A Szentírás oly mü, mint a márványtábla, melyből élet domborodik ki. Az egészet egészében és részeiben úgy kell, csak úgy lehet venni, amint épen megvan. Arról a márványtábláról nem távolíthatunk el csak egy betűt sem erőszak nélkül, az erőszak nyomai akkor is ott maradnak és hirdetik, hogy a felelősség engem terhel ; így a Szentírás is : »Audivi vocem : Seribe !« Isten szava, mely szent, örök, mely változást nem tűr, ». . . die Bibel ist das Wort Gottes«. Ha ezt ma oly kevesen értik, oka, hogy ma mindegyikünk önmagáról tartja, hogy : »az én szavam isten szava.« Ha mégis költészetet keresünk és találunk a Szent- írásban, nagyon természetes ez. Közönséges, csaknem banális a hasonlat. Szép a rózsa, hódító édes illata, míg künn a kertben madártársainak dalát figyelve, napsugárfürdőben mosolyogva integet fejével. Azt hiszszük pillanatra, hogy feledjük az élet nyomorát ... És — kevésbbé szép az a rózsa drága aranyos vázában ? Nemde, a szép keret emeli, növeli a bájt. A gyémánt szebb-e fakeretben, mint aranyba fog- lalva ? És minél drágább, minél nagyszerűbb valami, annál díszesebb helyet, foglalatot igyekszünk annak adni. Ha pedig a Szentírás Isten szava, méltó-e, hogy az itt mondottakat szintén alkalmazzuk ? Természetes. Das Schöne darf das Hohe schmücken, Der goldne Reif erhebt den Edelstein . . . A költői alak nem változtat a lényegen, hacsak nem szántszándékos a változtatás. Katona Bánk Bán-ja lénye- gében ugyanaz, mint az a rideg, sovány tragédia, melyet diákkorunkban elkeseredetten tanúltunk. Ha a mellék- cselek vényt a költő alakítja, vagy tán tisztán költött dolgot is belesző, az emeli a szépséget és profán költészetnél jogo- sült. A Szentírásnál ugyancsak jogosult a költészet, helyesen A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 65 Hittudományi Folyóirat. 1908. 5
