Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 675 Reformeszméin támogatására különben legyen szabad hivatkoznom a legkiválóbb, főleg jezsuiták vezette szemi- náriumokra, melyek mindegyikében ■mindjárt az év elején tartják meg a szentgyakorlatokat; legyen szabad hivatkoz- nőm borr. sz. Károlyra, ki legelőször valósította meg a trienti szent zsinatnak a papnevelésre vonatkozó határozatát; ő is föltétlenül szükségesnek látta mindjárt év elején nyolc napi lelkigyakorlatot tartani az összes, főleg az újonnan belépő növendékek számára. Legyen szabad végre hivatkoznom a papnevelés ügyé- nek hazánkban egy kiváló tanulmányozójára, dr. Mihályi! Ákosra, kinek alkalma volt több német, francia, olasz és osztrák szeminárium beléletébe betekinteni és mint maga mondja,1 részint tapasztalta, részint az elöljáróktól és nővén- dékektől hallotta, hogy az egész szemináriumi nevelés ki- indulópontja a belépéskor helyesen végzett exercitium. »Diese Fundamental-Übungen — mondja Lorinser, e téren a legkiválóbb szaktekintélyek egyike — welche gleich beim Eintritte der Alumnen in das Seminar stattfinden, bleiben stets die Hauptsache und sind die Grundbedingung, von der aller Fortschritt im geistlichen Leben abhängt, sie sind ungemein wichtiger, als Alles, was nur immer später vor- getragen und meditirt werden kann. Der überwältigende Eindruck, den diese ersten Exercitien, wenn sie mit gutem Willen gemacht werden, hervorbringen, ist immer ein tiefer und nachhaltiger, was die Erfahrung mich jedesmal gelehrt hat, und ihre Wirkung ist in der Regel die entscheidende für den Beruf und für das ganze künftige geistliche Leben.«2 Meddig tartsanak a szentgyakorlatok ? Azzal a meg- dönthetetlen igazsággal kezdem, hogy a jobb a jónak ellen- sége. Szemináriumainkban eleddig majdnem mindenütt csak 3—3 napig szokott tartani a szentgyakorlat. Érdekes volna végére járni ama fontos kérdésnek, hogy a szentgyakorlatok elé tűzött cél megvalósítására elégséges-e három nap ? 1 A papnevelés története és elmélete. 1896. II. k. 51. 1. 2 U. o.
