Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 667 A bűnösnek előbb a szükséges bűnbánatban kell meg- tisztulnia, csak azután járulhat a tökéletesbítő szent áldó- záshoz ! A mi Urunk Jézus Krisztus a tanácsot kérő ifjúnak először azt köti szívére, ami minden embernek szükséges az üdvösségre : »si vis ad vitam ingredi, serva mandata« és csak miután az ifjú tudtára adja, hogy ennyire vitte már a lelkiélet- ben, ajánlja neki a Mester azt, ami tökéletesbít : »si vis per- fectus esse, vade, vende ... et sequere me !« 1 Nekünk az Űr, az örök és legbölcsebb Mester példáját kell követnünk ! A kisszemináriumban tanítsuk meg a növendéket mind- arra, ami neki, ami minden embernek az üdvösségre okvet- lenül szükséges. A növendékek részéről a hit és vallás általános, minden- kire gyakorlati fontossággal biró igazságainak világos, alapos ismerete, a tíz és öt parancsolat pontos megtartása, a hét főbűn kerülése, az alsóbbrendű vágyaknak az ész uralma alá való hajtása, az akaratnak az Isten akaratával való meg- egyeztetése, egy jó, igazán szívvel-lélekkel vallásán és egyházán csüngő alapvető lelkűiét megteremtése, ez legyen a célja a kisebb papnevelő intézetekben az ú. n. »meditációknak« ? Telítsék meg ezek az ifjú szívét azzal a szent büszkeséggel, hogy katholikusnak született és katholikusnak vallhatja magát; plántálják át az ifjú leikébe azt a szent és boldogító meggyőződést, hogy katholikus mivolta többet ér e világ minden egyéb kincsénél, pompájánál, bájánál és öröménél! Ha ily lelkűiét megteremtésére szenteljük a mindennapos meditációs időt, ezzel egy erős, alapos és kiszakíthatatlan vallásos gyökeret teremtünk az ifjú lelkében, melyből, mint tövükből az illatos rózsák, úgy fognak önként és maguktól kifejlődni a szellemi és lelki virágok, gyümölcsök és újabb hajtások, melyeknek megnemesítését, tökéletesbítését, tökéle- tesebb útra irányítását hagyjuk nyugodt szívvel és lélekkel a nagyszemináriumi papi nevelésnek. 1 Máté 13, 21. 43
