Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 668 Láthatjuk, hogy a mondottak összessége itt is voltakép csak azon az egyen fordul meg, amit már a kisszemináriumi vallásos nevelés legfőbb elvének kifejtésénél hangoztattunk ! A fődolog az, hogy rámutassunk a módjára, hogyan érhet- jük el a vallásos oktatás alapelvében kifejtett célt — a minden- napos ú. n. elmélkedések tartása révén, melyek kétségkívül a legjobb, a legszebb és legbőségesebb alkalmat nyújtják a nevezett cél elérésére. Talán már úgy is magától értődik, amit el akarok mondani ! Az únos-úntig kifejtett célt t. i. sehogysem érjük el azzal, ha összevásárlunk mindenféle meditációs köny- vet, melyek közül elvégre is mindegyik csak már égy meg- levő vallásos lelkületet, vallása iránt önként érdeklődő és tökéletesség után sóhajtozó lelket tesznek fel ! Ne is csinál- junk magunk, és mondjunk szívünk mélyéből »elmélkedé- seket« ; hagyjuk ezeket a nagyszemináriumra, hanem vegyük elő a katekizmust és ezt tanítsuk, fejtegessük az egész négy éven át alfától ómegáig, alaposan, kiterjeszkedve a gyakor- lati élet összes megnyilatkozásaira ! Az »elmélkedésekből« a tapasztalat vasbizonysága szerint soha, de az ily kátéféle módszerből igenis mindenkor, de nagy haszna lesz annak a nagy ifjúseregnek, mely az idő folyamán hátat fordít a szemináriumi életnek, hogy a világban, más-más pályán érvényesüljön — néha Isten, máskor a maga, de eddig legtöbbször az ördög dicsőségére ! Nagyon természetes dolog, hogy nem az iskolai kate- kizmus betanítását értem, hisz ez nevetséges volna, azaz hogy inkább a »meditációkra« szánt időt erre használni fel! Nem ilyen kátétanítást értek ; hanem maga a spirituális tartson ép úgy, mint eddig szabad előadásokat, de a kate- kizmushoz ragaszkodva, mely t. i. nem csap át a felsőbb aszkézisbe, hanem megmarad állandóan a minden embernek szükséges hit- és vallási igazságok sorompóján belül ! Persze, a spirituálisnak feje sem káptalan, hogy egy-egy kátéanyagból négyszer 300 negyed- vagy félórán át el tudjon, beszélni és ami a fődolog, úgy, hogy beszédének meg is legyen a hatása és üdvös eredménye.
