Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

Köteteket lehetne írni a különböző nemzetek vallásos költészetéről, nekünk azonban nem ez a feladatunk itt. Egy utalás ezen népek vallási viszonyaira elégséges arra, hogy lássuk, mennyire elhomályosodott az igaz Isten isme- rete az idők folyamán.

Számunkra vezérfonal, melytől tapodtat sem térhetünk el, a választott népnek története, a szent könyvek, a biblia. És ha előbb azt mondottuk, hogy a pogány népek istenfogalma köré mythikus árnyalat fonódott, ugyanez a vád éri sokban a mi szent könyveinket is, azért egy pillanatig időzzünk ennél is.

Minden igazán neves költőnkről és művészünkről elmondhatjuk, hogy ismerte, lapozgatta a bibliát és nem exaggerálás — nem tudom, hol olvastam, — hogy a biblia tanít bennünket a költészetre. Nem absolute és nem exclu- sive, modus in re. Hanem, ki volt nagyobb : Rafael, Michel Angelo, Van Dyck, Sassoferrato stb., vagy az újabb nem- zedék; Munkácsynk miben alkotta a legnagyobbat ? » . . . a művész ideálja az erényekben mutatja kellemeit. Keresi, kutatja a szebbet, a legszebbet, melynek nincsen szépséghibája, mert egészen szende, erényes, egészen tiszta, mint a liliom. És megfesti a Madonnát. Egy sem mulasztotta el.« (Borsitzky : A szépségről.) Az igazán nagy és halhatatlan művészeknek mindennapi kenyerük volt a biblia. Shake- spearet lapozva és a bibliát ismerve, sok helynél állunk meg gondolkozva ; Heine maga mondja el, hányszor olvasta a bibliát s mily kincset szerzett belőle, midőn lelke ott pihent a pátriárkák hegyes-völgyes honában : »Ö keletnek édes, szelíd napfényes világa, mi üdv szelíd sátraid alatt pihenni.« Dante, Tasso, Klopstock örökbecsű művei helyettünk beszél- nek, Milton álmában bibliai részeket idézett, Göthe költői lelke oda vágy, hol Mózes örökszép pusztája elterül, Schiller asztalán állandóan nyitva a könyvek könyve. És ha volt költői lélek, mely a szépet, a nemest, a fönségest meg akarta ismerni, nemcsak, de azt bírni, örökre bírni, — ott volt a biblia, évmilliók története, Isten szava, melyben benne van a szép és a jó, mely Heine szerint hasonlít a tejjel-mézzel

64 SITSCH ÁRPÁD ■JÁNOS.