Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg

666

VEGYESEK.

ilyesmi a kisszemináriumban, oly if jakkal szemben, kik közül — legalább manapság —■ a tapasztalat szerint a többség kétes hivatással hallgatja spirituálisa szavát ; ha ahelyett, hogy a »szükségesre« tanítanák őket, az »ajánlatossal« vesződünk és bíbelődünk, és ahelyett,hogy erős vallásos gyökeret növeszte- nénk az ifjúleikében, gyökér nélkül, illatozó virágokkal akar- juk felcicomázni az ilyesmitől idegen, sőt sokszor irtózó lelket !

Az ószövetségben kiválasztott az Úr a népek közül egyet, melyet az igazság és tökéletesség útjára akart vezérelni és melyben az igaz Isten eszméjét fenn akarta tartani; de evan- geliumi tanácsoknak, magasabb lelki tökéletességeknek nyo- mát is alig találjuk. Négyezer évig nevelte az Űr kiválasztott népét és megelégedett a tízparancsolattal és a mózesi törvény megtartásával és csak azután, hogy a népek papot nyertek a kiválasztottak közül, örök papot, mutatta meg Isten az igazi tökéletesség útját.

A püspök is kiválasztja hívei közül a növendéket neve- lőbe a papi álláshoz. Ne kívánjunk mi se tőle egyszerre sokat, hagyjuk azt a sokat arra az időre, midőn pappá, kispappá, theológussá lesz !

A jó Isten rendelte összes üdvözítő intézkedésekben látjuk, hogy először a szükségest kívánja meg és csak azután azt, ami tökéletességre vezet!

Az újszülöttnek először a »legszükségesebb szentséget«, a keresztséget kell felvennie és csak azután részesülhet a többi szentségben.

erkölcstelen a nép, okát nagyrészt épen abban találom, hogy ily helyen a szentbeszédek tárgya rendesen csak egyes erények kiemelése és magasztalása ; míg a tíz vagy az öt parancsolatról ritkán esik szó ily búcsujáró helyeken. En több mint negyedévig voltam Lorettom- ban. Valahányszor körmenet érkezett Lorettába, mindannyiszor csakis sz. Máriáról kell beszélni. A nép — bocsánat a kifejezésért -— már szinte megcsömörlött a sok egyféleségtől, a prédikáci ó nem vonzza őt, lelki táplálékot nem várhat tőle, unalmassá teszi a templom- ban való időzést, így a templomba járást is elhanyagolja és ily módon siet önkénytelenül is romlása felé.