Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg

REFORMESZMÉK A KISSZEMINÁRIUMI PAPNEVE- LÉST ILLETŐLEG.

(Folytatás.)

E) Az ú. n. meditatiókról.

A kisszemináriumi ú. n. meditációkra vonatkozó meg- jegyezni valómat reformeszméim egyik legfontosabbikának tartom.

Sz. Bernárd azt mondja a klerikusok felvételére vonat- kozólag: Non probandos, sed probatos debet esse eligere.1 Igaz is !

Probatus, vagyis a papi pályára alkalmasnak bizonyult ifjú gyanánt pedig mindenesetre az olyat kell tekintenünk, ki a felvétel előtt jó katholikusnak bizonyult.

Épen ilyen jó katholikus ifjak nevelése teszi feladatát a kisebb papnevelőintézeteknek !

Ebből is, hozzáadva főleg azt, amit a kisszemináriumi vallásos nevelés legfőbb elvének kifejtésénél hallottunk — nyilván következik, mily téves irányt követnek azok a spiri- tuálisok, vagyis lelkivezetők,1 2 kik kisszemináriumi nővén- dékeiket egytől-egyig egy szent pályára készülő, életszent- ségre törekvő, a világtól már régesrég és örökös búcsút vett ifjaknak tekintvén,3 meditációikban az ú. n. felsőbb aszkézis művelését és a magasabb keresztény tökéletesség elsajátítását tűzik ki célul.4

Pedig az a lelkivezető, ki a kisszemináriumban nővén- dékeit csak a felsőbb tökéletesség elsajátításának módjával, vagy mondjuk egyszerűen csak az aszkézissel foglalkozatja,

1 Idézve találtam Bacuez művében.

2 Ezek szokták a meditatiókat tartani.

3 Az ifjút eo ipso, hogy szemináriumba került, nem kell, nem szabad szentnek tekinteni ; »non enim locus sanctificat horni- nem, sed homo locum !« (Consuetudines Convictus Theologorum ad

S. Nie. Oeniponto. 1869. Cap. 12. §. 2.).

4 Alapos értesültség után, mint a meditációknak a növendék által készített kivonatai átolvasása, sokoldalú kérdezősködés stb. után a jelzett téves felfogást és irányt általánosnak mondhatom.

663