Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
mam ■^י י f burok, mely körülveszi. Néhányról szólunk csak. A kínaiak Lykiki könyvei lírdetik azt a korszakot, mely »az igazi«, a boldog gyermekkor, mint ideál, amikor Kiutse megjön, az a vitéz hős, aki kormányozni fog bölcsességben, szentség- ben, aki visszaállítja az aranykort, melyről mesék mondanak igazat, és Kiutse szenvedni is fog, mert az igazság erőszakot von maga után. Az egyptusiaknál Isis legyőzi a sárkányt és a győzelem nyomán, ha a sárkány nem is pusztul el, de jobb korszak fakad. Természetes, hogy ezt a jobb korszakot vágyó szívvel várja a szegény halandó. A védák rendkívül érdekes, de azt mondom, tanulságos olvasmány is. Kár, hogy nem férhetünk könnyen ezekhez, Müller Miksa oxfordi tanár pedig, amikor csupán a Rig-védáról hat vaskos kötetet írt, aligha könnyítette meg ezzel a dolgot. Pedig remek szép dolgok vannak abban. A szigorúan vett vallási tárgy mellett csak úgy burjánzik a naiv, de pompásan élvezhető mese és poézis minden nemben és alakban. Nál királyfinak és a vidarbhai hatalmas király leányának regénye most is lelkesedéssel tölti el az olvasót, mert rajta az a zománc, melyet ma már nem ismerünk, csak mint a múltnak emlékét sejtjük. Fiók Károly jeles szanszkrit fordító művéből idézek nehány sort. Volt egy rádzsa, Nál királyfi Viraszena hős fia, Szép erénynyel dúsan áldott, Jó lovas, szép dalia. Hű kegyes, Védákban jártas, Fejedelme nirsadháknak, Igaz szóló, kockajátszó, Feje sok népnek s csatáknak. Es a lányka csoda-báját Damajánti karcsúságát, Fénye, sorsa boldogságát A világon szana-szerte A hír mindenütt fecsegte. Es a lánynak Nál királyfit Magasztalták lelkesedve, Nál előtt meg Damajántit Ünnepelték mindig egyre. A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 63
