Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
642 KURCSY VENDEL. most utasításokat, parancsokat kap azoknak oktatására és nevelésére, főkötelessége azok erkölcsi életére fölügyelni, az erkölcsi érzéket bennük felébreszteni s kifejleszteni, úgy amint a közös vallás szabályai azt előírják. Mert ami megbecs- telenítené az urat, ugyan az megbecsteleníti a szolgát is, akinek ugyanolyan emberi természete, ugyanolyan hallhatat- lan lelke s ugyanolyan hivatása van mint az úrnak s e hiva- tást nem szabad saját üdvének veszélyeztetésével figyelmen kívül hagyni, olyasmit parancsolva vagy engedve meg neki, ami az erkölcsi törvények áthágásával járna. Emellett gondja azoknak tisztességes eltartása is, mindabban részesítve őket, amire, ha megmaradnak is a szolgaság állapotában, elismert emberi méltóságuknál fogva igényt tarthatnak, mint a tisz- tességes bánásmód, emberi jogaiknak elismerése stb. Ki tudná ily szűk keretben híven rajzolni, mennyire vitte az új tan főleg e megvetett néposztállyal, mely Caesar és Octavius idejében még az egész világ romlottságát egye- síté magában, úgyannyira, hogy legtöbben még a jóra való képességet is kétségbe vonták nála. Alig jelenik meg a kérész- ténység, felöleli őket s kiragadja bűneiknek posványából ; emberré teszi, sőt kifogástalanná, szentté neveli. Tanú erről a híres pogány írónak levele császárjához, a második század elejéről. Mint pogány, osztja még a régi meggyőződést, hogy a rabszolga a jóra képtelen s épen ezért a kereszténység ellen érveket keresve két szolgálót vet kínpadra, de nem talál bennök semmit, mint csak babonát: superstitionem pravam et incommodam, akik magukat nem valami rosszra, hanem arra kötelezték : ne furta, ne latrocinia, ne adulteria com- mitterent, ne fidem fallerent.1 Ezt csak Isten ereje vihette végre Annak személyében, akiről egyik apostola állítja, hogy szintén szolgaalakot vett fel: semetipsum exinanivit formam servi accipiens. (Phil. 2. 7.) Ö tanította meg a vilá- got tiszta istenismeretre, magasztos erkölcsökre ; Ö neme- sítette meg a férfit, a nőt, s állította helyre a családi életet; szavai elhangzottak napkeletről napnyugatig, nemesítőleg 1 Plinius Epist. ad Trajanum.
