Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 629

a valláserkölcsi felfogás is, annál jobban hangzik még az emberiség szívében a Teremtőnek szava, melyben az első embert Istenről, s&ját emberi természetéről és hivatásáról oktatta, amely szó azonban a századok folyamán mind- inkább elhangzott s csak némi töredékekben maradt fönn.

Az emberi műveltség előhaladásával lépést tart az ókor- ban a valláserkölcsi hanyatlás, mondottuk. így van ez a családdal és a társadalmi állapotokkal is. Nem képes a fokozatos sülyedésnek elejét venni semmiféle emberi törvény, még a hatalmas császároké sem, orvoslást nyújtani annál kevésbbé. Erre csak Jézus Krisztus volt képes, akihez a római prokurátor, mikor megkötözött kezekkel előtte meg- jelent, a csodálkozás hangján e kérdést intézte : Tehát király vagy te? (Jo. 18. 37.) Lássuk, miként?

A régi világban az egyén teljesen elveszett az államban ; ennek kellett feláldoznia akaratát, meggyőződését, vagyonát; az állam adja meg az egyénnek értékét, ez rendelkezik vele mindenben.

Plato szerint is az ember nem a magáé, hanem a közé, vagyona annál inkább.1 Azért, ha az állam erős, az egyén is erősnek hiszi magát, míg a nyilvános szerencsétlenség leüti lábáról és elveszti, fejét. Ezen felfogás mellett a szabad férfi1 2 minden idejét és munkásságát az államnak tartozik szentelni, s családja körében minél kevesebbet tartózkodni, s annak ügyeivel minél kevesebbet törődni. Innen a ked- vezőtlen családi viszonyok. Ide járul az ókor legnagyobb bűnének, a pederasztiának hihetetlen elterjedtsége, a szén- vedélynek minden ostobaságaival,3 mely megmételyezte a társadalom minden rétegét, műveletleneket s tudósokat, bölcsészeket és törvényhozókat, Solont, Platót, Parmenidest, Xenokratest, Aristotelest, Polemont, Zenont, a rómaiaknál Caesart, Trajant; sőt épen e művelteknél kap lábra a nézet,

1 Döllinger i. m. 669.

2 Már t. i. államilag, mi csak annyit jelentett, hogy a köz- ügyekben résztvehetett, mert az egyéni szabadságról főleg a görögök- nél alig lehet szó. V. ö. Döllinger i. m. 668. s.

3 U. o. 685.