Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

H|H|

630 KURCSY VENDEL.

hogy a nő iránti vonzalom nem férfiúhoz illő, hanem a pede- rasztia igen.

Eme természetellenes bűnnek a hősök korából még nincs biztos nyoma. Homer panaszkodik már ugyan a családi élet sülyedéséről, de előadása szerint ez csak a nagyok- nál volt meg, mert a köznépet e tekintetben nem gáncsolja. De mikor belép a klasszicizmus kora Görögországban, Perik- les híres századában, az asszony már csak szükséges rossz, akinek képességei sokkal kisebbek mint a férfiúé, a rosszra sokkal hajlandóbb s könnyebben elcsábítható s épen ezért alig van valami kevés becsülete is. Nem is él az athéni polgár már családi életet; egész napon át az agorán őgyelegve szükségtelennek tartja házának illő berendezését is, mely- nek falai közt ő úgyis csak éjjelre keres nyugodalmat a nap- pal küzdelmei után. A nő sokszor háttérbe szorul a kegyelt rabszolganő mellett ; elveszik tőle az utolsót is, mihez a leg- természetesebb joga volt, gyermekeit, sokszor a ház veze- tését s mikor végre a házassági elválások divattá lettek, mikor a férjeik oldalán megillető helyet a hetaerák foglalták el, megérik a lealacsonyulásnak legalsó fokára : férje nem törődik vele, ő viszont avval nem ; részt vesz a férfiak dőzsö- lésében, elvetve mindazon törvényeket és szabályokat, melye- két az előbbi századok a nő elé írtak ;x romlottabb lesz a férfinál, pedig hát a férfi alkotja a törvényt, de a nő az erköl- csőket. Újabban némelyek Egyptomot, mások Rómát, ismét mások Tacitus után indulva a régi Germaniát szeretnék úgy feltüntetni, mintha ott a nő tiszteletben tartatott volna. De hát Egyptomban is szabad a többnej űség, pedig a poli- gamia kizárja a nő iránti tiszteletet ; Germaniában a szégyen- 1

1 Ubi est illa felicitas matrimoniorum de moribus utique prosperata, qua per annos ferme sexcentos ab urbe condita nulla repudium domus scripsit ? At nunc in feminis prae auro nullum leve est membrum — vonatkozással egy törvényre, mely csak az arany jegygyűrűt engedte meg — prae vino nullum liberum est osculum — a nők tartoztak rokonaikat megcsókolni, annak bizonyságára, hogy nem ittak bort — repudium vero iám et votum est, quasi matrimonii fructus. Tertull. Ap. VI. 29.