Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

628

KURCSY VENDEL.

Anyjától a tisztaság erényét s csakhamar ezrek és százezrek vetélkedtek a fehér ruháért, melyben a szüzek a bárányt kísérik1 s magukat teljesen neki szentelik, lemondva a meg- engedett örömekről is.

Ez a kereszténységnek valláserkölcsi kihatása, azon kereszténységnek, mely követőitől megkívánja, hogy még a legmegfoghatatlanabb titkokat is tántoríthatatlan meggyő- ződéssel higyjék és vallják. Erre vonatkozólag jegyzi meg elmésen sz. Ágoston (Civ. Dei 22. 8.) : Nem hiszesz semmi csodában, de mikép történt hát, hogy a világ műveltségének tetőpontján is el tudja hinni a hihetetlen dolgokat? Azt hiszed, azért hittek, mert nagy volt a hitelre méltóság ? Miért nem hiszesz hát te ? Vagy a hihetetlen dolgok (csodák) indíták a világot a hihetetlennek (a kér. hitnek) elfogadására, vagy pedig a keresztény igazság oly hitelre méltó, hogy nem volt szüksége csodákra ; de a hitetlen mindkét esetben menthetetlen.8 Sz. Ágoston lángeszének e megjegyzését bizony minden szabadgondolkodónak alá kell írni, hacsak azok közé nem akar valaki tartozni, akikről Bougaud azt mondja, hogy sem nem szabadok, sem nem gondolkodók.1 2 3

*

A megelőző fejezetben vázolt siralmas valláserkölcsi állapotoknak megfelelők az ókor családi és társadalmi viszo- nyai is. Nem csoda, hisz mindez összefügg egymással, mint a fának ágai a törzzsel, úgy, hogy az egyiknek minéműsé- géből bizton lehet a másikra is következtetni. A vallás- erkölcsi felfogás irányítja a népek életét kivétel nélkül minden téren, a családban épúgy, mint azonkívül a nagy társadalom- ban, miként erről úgy az összes emberiség, mint az egyes népek története tanúskodik. Minél fölebb hatolunk az ős ember felé, annál tisztább családi viszonyokkal találkozunk, mivel, mint az előbbi fejezetben említve volt, annál tisztább

1 Apoc. 14. 4.

2 Hettingernél i. m. II. 377.

3 Kereszténység és korunk V. 25.