Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
^■1 A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 627 országát és igazságát, gondolatban, szóban, cselekedetben. Adj, Uram, hosszú életet, hogy penitenciát tarthassak s a boldog halálra előkészülhessek,1 imádkozzék az élet adójához s e tekintetben is a legellentétesebb álláspontot foglalják el az ókor gondolkozásával szemben. Mert míg ezek szerint legjobb nem születni, addig a kereszténynek legnagyobb földi kincse az élet; szerinte a halál büntetés a bűnért. A pogányok a rövid életű embert mondják az istenek ked- vencének, náluk ellenkezőleg a hosszú élet az Isten különös ajándéka. Említve volt, hogy az ókor, letagadva az ember szabad akaratát, őt a tetteiért járó felelősség alul is felszabadította. Mily másképen van ez a kereszténységben. Itt minden a szabadakarat hozzájárulásától függ; ez határozza meg mindennek, nemcsak a tetteknek, hanem a szavaknak, sőt a gondolatoknak is erkölcsi értékét vagy bűnösségét, s annyira sajátja az embernek, hogy attól őt semmiféle kényszer, semmiféle erőszak meg nem foszthatja, mert még a legyőz- hetetlen nyers erőszaknak is azt kiáltja : Si invitam iusseris violari, castitas mihi duplicabitur ad cononam, mint Szt. Lucia vagy mint Bona, akit erőszakkal a bálványokhoz vonszolnak, hogy ott áldozzon : non ego feci, vos fecistis.1 2 Nem menti ki itt a bűnt sem szokás, sem szenvedély, sem természetes hajlam, csakis a szabad akarat hiánya. Mentis malae impetus fato vel astris imputant. Nolunt enim suum esse, quia malum agnoscunt,3 mondja Tertullian a pogány rómaiakról. A kereszténységnek mindjárt első meg- jelenésekor volt bátorsága elismerni és vitatni, hogy azok bizony az embernek cselekedetei, a melyekért a szabad aka- rat hozzájárulásának arányában felelős. S ez által megindí- tóttá a harcot az ókor legnagyobb bűne, legpusztítóbb, ragálya, az erkölcstelenség ellen. Sőt mi több, miről az ókor- nak fogalma sem volt, eltanulta alapítójától és annak szűz 1 Boldog Alacoque Margit imádsága. 2 L. Müller Theologia moralis. Vindobonae 1889. I. 369. 3 Tertullian. Ápol. I. 6.
