Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
624 KURCSY VENDEL. Koruk magaslatán álló férfiak, mint Tacitus, elcsüg- gedve és szomorúsággal eltelve szemlélik az ember küzdelmét a bizonytalansággal 1 s mindjobban megérlelődik bennük a keserű gondolat és sötét világnézet : ludibria rerum huma- narum cunctis in negotiis, az élet egy nagy komédia. A sztoikus bölcselet eljutott addig, hogy elismerte, miszerint az erényességnek mintaképe még nem jelent meg a földön.1 2 Ez után vágyakoznak a jobbak, és egyszersmind egy szilárd, megdönthetetlen isteni tan után is, mely az égető kérdésekre megadná a feleletet és szabályul szolgálna az élet és tevékenység mezején is. E vágyakazás nincs minden alap nélkül. Az erythráai sybilla-könyvek egy isteni fiúnak születését jövendölték; ha ez leszáll a földre, akkor egy új rend, új aranykorszak következik. S e korszak elérkeztét lesték a polgári háborúk iszonyai után. Azért énekli Virgilius is : Ultima Cumaei venit iám carminis aetas : Magnus ab integro saeculorum nascitur ordo, lam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna. Iam nova progenies coelo demittitur alto. Ille Deum vitam accipiet . . . Pacatumque reget patriis virtutibus orbem. Aggredere o magnos, aderit iam tempus, honores Cara Deűm soboles, magnum Jovis imrementum ! Aspice venturo laetentur ut omnia seclo.3 Hatvankilenc végén leég a Capitolium, Jupiter Capi- tolinus szentélyével; nyolc hónapra rá egy római katona üszke felperzseli a jeruzsálemi templomot. így semmisül meg a római nemzeti szentély s az igaz Istennek temploma, az óvilág e két legnagyobb szentélye, pogány katonák által, 1 Lásd a kételyre vonatkozólag Minucius F. Octavius cap. V. 2 In quo vero erit perfecta sapientia — quem adhuc nos quidem vidimus neminem, sed philosophorum sententiis, qualis hic futurus sit, si modo aliquando fuerit exponitur, et sic üle parti impe- rabit inferiori, ut iustus parens probis filiis. Cic. Tuse. d. II. 22. 51. L. Plátó tökéletes Igazának képét, Hettinger i. m. II. 404. 1. 3 Bue. Eclog. IV.
