Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
622 KCRCSY VENDEL. mert ők sem nem tudnak, sem nem is akarnak az embernek ártani, s egyáltalán nem is lehet őket megbántani, mert az ember cselekedete semmikép sem érintheti az istent. Ezen felfogás azonban minden gonoszsága mellett is még jobb, mint a másik, mely meg viszont mindent az istenekre hárít, minden bűnt, minden gonoszságot, az ezekért járó felelősséget : az Isten ösztönzött engem e tettre.1 S a köznépnél, mely nem filozofált és hitt az istenekben és babonájában, inkább ez utóbbi dívott. Mindkét felfogás, dacára a köztük fenn- forgó merev ellentétnek, megegyezik célban és végered- ményben, és ez az erkölcstelenség és bűn felszabadítása minden vallási kötelék alól, mert akár az egyiket, akár a másikat fogadja el az egyes ember működésének irányadójául, mindegyik szabad kezet biztosít neki bármilyen, ha még oly nagy és undok bűnnek elkövetésében is. így történhetett csak meg, hogy e kor emberei a bűnről semmi fogalommal nem bírtak, sőt az összes bölcsészeti irány közt még a leg- józanabbaknak elismert sztoikusok szerint is a bűn épúgy követi az erényt, mint az árnyék a fényt, és ekként a bűnnek bizonyos szükségképeniséget tulajdonítottak, amiről az ember nem tehet, mert amint nem lehet a fügefáról mást mint fügét reményleni, épúgy nem várható a gonosztevőtől más, mint gaztett, mivel az ilyen nem cselekedhetik másképen, mint ahogyan gonosz hajlamai diktálják neki, vallja Rómá- nak bölcsész császára.1 2 Rómából ágaztak ki az utak a világ tájaira, hordva római felfogást és római romlottságot a barbárok közé s viszont minden nép romlottsága Rómában folyt össze, mint valami felvevő medencében. Tacitus rajza szerint a római hivatalok székhelyei a romlottságnak, megannyi meleg- ágyai és terjesztői s szerinte Róma jobban hódít romlott- ságával, mint fegyverével. A köztársaság utolsó idejében az emberek már rémületes szegények minden igazi jóban s az élvet hirdetve az élet főcéljául, vad kívánsággal rohannak 1 Lásd e felfogást teljes undokságában Dől!, i. m. 634. 1. 2 M. Aurelius Döllingernél i. m. 602. 1.
