Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

egy hatalmas uralkodója volt, aki csellel és erőszakkal kény- szerítette alattvalóit arra, hogy őt isten gyanánt imádják. Hasonló, sőt a hivő népet még jobban megbortánkoztató magyarázatokat közöl más istenek keletkezéséről is, Aphro- ditéről, Kadmosról, Harmóniáról stb., úgyannyira, hogy Plutarch szerint ő terjesztette ki az egész világra a hitet- lenséget.1

Ekképen párolog el a műveltebbek szívéből minden hit az istenek iránt. Csak a köznép hisz, s ezt az államférfiak igyekeznek is megtartani hitében, »mert a népet csalódásban kell ringatni s erre legalkalmasabb eszköz a religió«. Ezt a felfogást árulja el Cicero is, aki, noha a jóslásokról a legelíté- lőbb kritikával ír, azokat mégis fenntartandóknak mondja : ut multos inutiles comitiatus probabiles impedirent morae ; saepe enim populi impetum iniustum auspiciis dii immortales represserunt.1 2 Strabo szerint pedig, mivel a köznép és az asszonyok sokkal is׳ műveletlenebbek, mintsem saját eszük vezérletére bízhatnák magukat, azért ezeket az istenektől való félelem és rettegés segélyével kell vezetni, ezt pedig mesék és hazugságok nélkül nem lehet felébreszteni.3

Lássuk ezek után, hová vezeti a művelteket a fennen magasztalt emberi ész. A különböző bölcseleti iskolák közül, melyek köré csoportosultak, különösen kettő érdemel emlí- tést, azon befolyásnál fogva, melyet az előkelők életére és irányítására gyakoroltak, s ezek a stoikusoké és az epiku- reusoké. Mindkettőnek célja az ataraxiának, a léleknyugalom- nak elnyerése és fenntartása. Ezen főcélnak rendelnek alá minden mást, úgy hogy bármi akadályozná is az embert annak elnyerésében, joga van, sőt kötelessége a nehézségeken egy- szerűen túltenni magát, nem törődve sem az általános fel- fogással, sem az állam törvényeivel, melyekkel emiatt össze- • ütközésbe jöhet, mert a bölcs, ki isteni természetének öntuda- tát hordja magában, minden törvénynek fölötte áll. Ezért,

1 Döllinger 316.

2 De legibus III. 12.

:i Döllinger i. m. 585.

A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 617

Hittudományi Folyóirat. 1906.

40