Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

618 KUKCSY VENDEL.

ha úgy találja, hogy nem a szenvedélynek elnyomása, hanem annak kielégítése hozza meg számára az ataraxiát, ezen célból mindent megengedhet magának; félre dobva törvényt és erkölcsöt, hazudhatik, lehet päderasta vagy egyéb természet- ellenes bűnnek rabja s végül öngyilkos is, sőt kell is lennie, ha már más nem segít, tanítják szóval és példával a stoa fő képviselői Zenon, Chrysippus, Kleanthes. Az epikureusok tőlük csak annyiban különböznek, hogy az ataraxiát még- inkább sürgetik s mivel a lelkiismeret szava leginkább akadá- lyozza az embert vágyainak kielégítésében, annak forrását, a vallási félelmet s általában a vallást igyekeznek az ember szívéből teljesen kitépni.1

Rómában a bölcseletet kezdetben kedvezőtlenül fogad- ták. Oly újdonság volt ez a kard forgatásához szokott római- nak, amelyhez kevés érzékkel bírt. De nem sok idő tellett bele, hogy maguk az államférfiak lettek legnagyobb barátai, s dacára a törvények tilalmának, sokan Epikur tanait fogadták el, míg a többiek legnagyobb részben a stoicizmus mellett sorakoztak. E két fő irány mellett más iskolák is hamar elszaporodtak, s úgy látszott, hogy a sokat ígérő görög filozófia meghódította a világ urait, mert alig volt római polgár, aki magát a műveltebbek közé akarta sorozni, anélkül, hogy egyik vagy másik iskolához ne tartozott volna. De az iskoláknak ezen elszaporodása s a bölcselet iránti rokonszenvnek nagy elterjedtsége sem képes az óhajtott eredményt létre hozni. A ránk maradt okmányok arról tanúskodnak, hogy a filozófia minden kedveltsége dacára sem tudott benső értéket tekintve a rómaiaknál tovább fejlődni. Művelői ahelyett, hogy a nagy görög mestereknek Sokratesnek, Platónak eszméit igye- keztek volna tovább fejleszteni, idejöket haszontalan vitat- kozások közt fecsérelték el, melyek a »kívül állóknak«, mint ők a beavatatlanokat nevezték, a kiegyenlíthetetlen ellen- mondások színjátékát nyújtották. Azért hasonlítja Licinus a filozófiát egy oly városhoz, melyhez az utat keresik. Sok különböző irányú út vezet oda, melyek mindegyikén vezetők

1 Döllingernél 319., 336.