Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 613 már született az ember, legjobb minél előbb meghalnia; a rövid élet a legnagyobb jótét, mit az istenek csak különös kedvenceiknek adnak meg, s a halál utáni vágy az embernek legnagyobb vágya.1 Homeros és Hesiodos könyvei nem sokáig maradhat- tak magyarázat nélkül. Mihelyt a görög műveltség fejlődni kezdett, azonnal akadtak férfiak, kik a valláserkölcsi világ- nézet ezen forrásait vagy helyesebben szólva irányítóit, tanulmányozás tárgyává tették. E tanulmányozásnak első eredménye lett, hogy akárhány komolyan gondolkodó s éles- látású férfiú felismerte csakhamar azon veszélyeket, melyekkel az erkölcstelen és emberi szenvedélyekkel telített istenek a józan erkölcsöt fenyegetik. Mindazáltal e felfedezés még nem ingatta meg az istenmithoszok általános hitelét, hanem inkább csak ösztönzésül szolgált különféle magyarázatok kieszeié- sére, melyeknek segélyével az istenek tisztább színben legye- nek az ember elé állíthatók. Theagenes ötszáz évvel Kr. e. ezt olyformán véli elérhetni, hogy a betű szerinti értelem mellett egy átvitt, misztikus értelmet sürget. Követői külö- nősen a természeti erők és jelenségek belevonásával akartak e kívánságának eleget tenni. De már Plátó ezen felfogást is félredobja s egyenesen követeli, hogy az istenmithoszok min- den illetlen és erkölcsileg káros elbeszélésektől megtisztít- tassanak, nem gondolva meg, hogy ilyformán meg alig maradt volna meg valami azokból. Plato kortársa Isokrates és mások egy lépéssel ismét odább menve, keményen megtámadják a költőket, mint akik az istenekre illetlen és ocsmány dolgokat fogtak és fognak, s szembeszállva a tömeggel, mely a mitho- szokat még mindig egész teljességükben igazság gyanánt fogadta el, éleselméjűleg vitatták, hogy azok csak bűnös szokások és megvetendő cselekmények szépítése végett lettek kitalálva s az istenekre ráfogva, azon célból, hogy az ily bűnök emberei az istenek példájával mentegetődzhessenek s nyugtathassák meg magukat.1 2 1 Weiss Ápol. I. 286. ss. 2 Döllinger i. ni. 254.
