Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
612 KURCSY VENDEL. ősöktől áthagyományozott kultusz, de a hit az istenek irigy- ségében fenntartja magát még azon korban is, amikor a külön- féle bölcsészeti iskolák az Olympusnak tekintélyét már meg- lehetősen aláásták. Aemilius Paulus százhatvannyolcban még, amikor t. i. Perseuson nyert tökéletes diadala után a makedón királyok kincseivel megrakodva Rómába visszatérőben volt, félve gondolt a tenger istenének állhatatlanságára ; félelme, hogy a nagy szerencse miatt irigykedő istenek hazájára bajt hoznak, csak akkor szűnt meg, mikor két gyermekének halál- hírét vette.1 Még a romai klasszicizmusz korában is fél még Cicero Pompeius sikereiről érdemlegesen szólni, mert az istenek irigységét kelthetné fel. Bizony nagyon is kár az ilyen istenkörnek pusztulása miatt keseregni,1 2 még azon esetben is, ha annak tagjaiban az irigységen kívül más meg- vetendő nem volna, mert hogy az ilyen istenismeret, mely az emberbe csak szolgai félelmet, de semmiféle reményt vagy bizalmat önteni nem képes, hová vezet, megmondja a kétségbe- esett szó, melyet Sophokles, a klasszikus Görögország egyik legkimagaslóbb alakjk elhangoztat: legjobb nem születni! 3 S e jelmondatát meg is okadatolja néhány szóval, de mégis oly érthetően, hogy még mi is, kik más világnézetet vallunk, felértjük, 11a az ő helyzetükbe képzeljük magunkat : mert az ember ezernyi bajnak, küzdelemnek van alávetve, — mondja saját tapasztalásából — s e küzködésben az istenek szeretetlensége miatt felsőbb segélyre nem számíthat. Innen van, hogy nemcsak az ő, a nagy tragikus drámáiban lelhető fel e sötét jelmondat, hanem ismétlődik az az ókor más gon- dolkodóinál is, szépír oknál és bölcsészeknél egyaránt, Euripi- desnél csak úgy, mint Sokratesnél, az óvilág legnagyobb bölcsészénél, aki legünnepélyesebb percében is felelet nélkül hagyja a kérdést : ki tudja, nem-e jobb a halál minden más javaknál — le egészen Plutarchig, Ciceróig, Senecáig. Plinius pedig még tovább menve, azt olyformán bővíti ki, hogyha 1 Weiss Weltgeseh. II. 744. 2 Schiller. 3 Weiss Ap. I. •286. ss.
