Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 611

melyek a történelemben az ókori polgárosodás és műveltség mintái gyanánt szerepelnek s lássuk, hová jutnak ezek.

Szerintök a vallásoktatás a költők, bölcselők és tör- vényhozók dolga.1 Lássuk tehát, mit tanítanak ezek.

A költőkirály, körülbelül kileneszáz-ezer évvel a mi időszámításunk előtt, már meglehetősen népes Olympust ismer. S mily istenek ezek ? Egymásra agyarkodnak, irigy- kednek ; erkölcstelenek, csalók, hazugok, kicsapongók, úgy hogy még Renan is csak bámulni tud, látva azon népeket, melyek a civilizációban tanítómestereink, holmi házasságtörő, részeges istenek előtt hajlongani s abszurd, botrányos elbeszé- léseket vallási dogmákul elfogadni.1 2 Egymással folytonosan civakodva, az önzetlenséget épen nem ismerik, szeretetből nem tesznek semmit, az embernek sem, hanem ettől is meg- kívánják az ajándékokat, mielőtt segítségnyújtásra határoz- nák el magukat. Általános hit volt, hogy az istenek semmit- sem tesznek ingyen, hanem meg kell venni őket, ha az ember tőlük valamit elnyerni óhajt. S nemcsak a köznép volt e véle- ményben, hanem a legműveltebbek is, mit legjobban bizo- nyit Plató kijelentése : az isteneket ép úgy meg lehet nyerni ajándékokkal, mint a királyokat.3 De sőt annyira megy önzésük az emberrel szemben is, hogy ennek szerencséjét sem nézhetik: irigységgel eltelve üldöznek mindenkit, akinek nagy szerencséje van, legyen az illető ártatlan vagy bűnös, az mindegy nekik, tanítja a klasszikus Görögország.4

S ezen, nemcsak egymás közt versengő, hanem az ember iránt is irigységgel telt isteneket veszi át Róma mindazon kicsapongásokkal, szenvedélyekkel és bűnökkel, melyekkel a nép képzelete őket felruházta. S ha a műveltebbek felfogása egyik-másik tekintetben eltérő is a köznépétől, ez egyben valamennyien megegyeznek : az ember szerencséje bosszantja és felingerli az isteneket.5 Idővel mindinkább hanyatlik az

1 Döllinger i. m. 181.

2 Hettingernél i. m. II. 60.

3 Döllingernél i. m. 210.

4 Weiss Ap. I. 284. ss.

5 Cicero Pro lege Manilia 16.