Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

610 KURCSY VENDEL.

ságban az arany asztal, az alsó emeleten az arany oltár s az ünnepen ezer mázsa tömjén illata hirdeti a Bél iránti liódola- tot; 1 Athén, Róma stb. telve vannak művészi templomok- kai. Ugyan tekintsünk végig az ókor valláserkölcsi állapotán, amint azt a fönnmaradt emlékek elénk tárják.

Irányítsd szemedet az isteni szellemre, járj az erény útján és megismered, hogy egy és tökéletes az, aki mindent létrehozott és rendezett; mindent lát, az ember szíve előtte olyan, mint a víz. Csak ha őt megismerted már, értesz meg mást; nézd a világot, melyen az azt teremtő isteni kezet felismerheted ; ha nem is látod őt, ott trónol az égben, ha kinyújtja kezeit, érinti a föld határait stb., mondja Orpheus éneke.1 2 Mily szép, mily igaz, mily keresztényies ! Csak az a baj, hogy nagyon is kevesen voltak, akik ily szép világnézletre tudtak felemelkedni. Van sok igazság az egyes népek vallási dogmáiban, az bizonyos. A régi egyptomiaknak komoly erkölcsi szabályaik voltak,3 a perzsák tanították a terem- tést, ámbár a dualizmus alakjában ; 4 az indusok legrégibb irataiban megvan a szentháromság titka,5 a görög hitregé- ben felismerhető a vízözön stb., de mindezek csak arany- porszemek a tévtanok roppant szeméthalmazában; az igazság nyomai ugyan, de évezredek törmeléke alá temetve ; egyes sziporkák a sötét éjben, rövid futó felvillanások a sűrű homályban.6 S ami még sajnálatosabb, hogy idővel ezek is mindjobban feledésbe mennek s azt a csekély befolyást is elvesztik, melyet kezdetben a népek valláserkölcsi életére gyakoroltak.

Mellőzve a többi népeket, melyeknek valláserkölcsi életével külön-külön foglalkozni a dolgozat szűk kerete nem engedi meg, fordítsuk egész figyelmünket ama két nemzetre,

1 Weiss u. o. I. 401. Döllinger 391. s.

2 Weissnél Ápol. d. Christenthums, Freiburg in Breisgau 1888. I. 281.

3 Lásd Weisz Weltgeschichte I. 209. ss.

4 U. o. I. 566. és Döllinger i. m. 356.

5 Hettingernél i. m. III. 141.

6 Hettinger i. m. II. 55.