Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 609 átalakulás szembeszökő legyen. Qui, quod contendit, obtinuit, vicit, mondja Minucius Felix. (Octavius C. XXXVII.) Hogy sikerült-e ez nekem, ítélje meg az olvasó.וAma nagy okmány, mely az ókori emberiség történél mét tárgyalja, két megdönthetetlen igazságról tanúskodik. Az egyik, hogy az ember semmiféle égalj alatt, semmiféle nemzetben, semmiféle műveltség mellett nem tudja nélkülözni az isteneszmét ; a másik pedig a vallási hanyatlás. Az ős kinyilatkoztatás, melyet az első ember az Isten- ről nyert, a századok számával arányosan homályosul el s végre feledésbe megy, kivétel nélkül minden népnél — az egy zsidó népet kivéve, hol a nyilatkoztatás később is megvan — legfölebb csak némi mondaszerű, elferdített alakban marad fönn.1 A népek fejlődnek emberi tudományban, művészetben. S épen az a csodálatos, hogy e fejlődéssel szorosan lépést tart a vallási hanyatlás, a legrosszabb értelemben s mikor az ó-kori irodalom, tudomány és főleg a művészet delelő pontjára jut, ugyanakkor már megszámlálhatatlan tagú istenkörrel véli magát a világ körülvéve: mindennek van is- tene, csak a keresztény értelemben vett erénynek nincs ; számuk oly nagy, hogy a magas Olympus sem volna képes mindegyiknek helyet adni. A mi véleményünk szerint ezen eltévedt népeknek inkább az atheismusba kellett volna sü- lyedni. De ennek ellenmondanak a nagyszerű épületek, melyek romjaikban is az utóvilág bámulatának tárgyai : egy Bél templom Babylonban, a hierapolisi, memphisi stb., amelyeknek drágaságai, kincshalmazai az eltévedt, de mégis minden bizonnyal meglevő vallásos érzékről tesznek kézzel- fogható tanúságot. Egyptomban tisztelik az állatokat, az apisnak nagyszerű templomokat emelnek, az ellhullottnak fényes temetést rendeznek.2 Babylonban hatszáz láb magas1 Lásd a Megváltóra vonatkozólag Hettinger i. m. II. 345. ss. 3 Weiss Weltgeschichte, Graz, 1890. I. 177. s. Döllinger : Heidenthum u. Judenthum 426. ss.
