Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
608 KURCSY VENDEL. hátha Jézus csak delej ességgel, vagy a természeti erők titkos és mély ismeretének segítségével működött ? De ugyanezen férfiak elbeszélik azt is, hogy ugyanaz a Jézus Pétert a csodás halfogás után emberek halászává avatta föl: Mostantól fogva embereket fogsz ; meddig ? nem mondta ki, csak általában mondta : mostantól fogva, tehát amíg csak arravaló emberek lesznek. S csakugyan e Pétert egyháza fejévé teszi, mely ellen jöhetnek viharok, támadások — amik szintén megjövendöltetnek —■ mindez csak arra fog szol- gálni, hogy megdönthetetlen ereje annál szembetűnőbb legyen : et portae inferi non praevalebunt adversus eam. Elbeszélik, hogy az egész világ uralmát Ígérte magának : si exaltatus fuero a terra, omnia traham ad me ipsum. S tizen- nyolc század tanúskodik mindennek teljesüléséről. Hát ez természetes ? Hogyan, hisz ez több mint csoda, illetőleg nagyobb minden más elbeszélt csodánál. Erre nem foghatja rá a hitetlenség, hogy a jövendölés az esemény bekövetkezése után lett csak kitalálva s Jézusnak tulajdonítva, mint a Jeru- zsálem pusztulásáról szóló ; itt nincs szükség tudományos commissióra sem, mely ennek természetfölöttiségét meg- állapítsa ; tizennyolc század, mi magunk s utódaink e csodák, akik a világ végéig leborulunk és térdet hajtunk Az előtt, aki minden emberi eszközök és kilátások nélkül ilyesmit meg- jövendölni s véghezvinni tudott. A világ pogány volt s egy keresztfa kereszténnyé tette ; a világ megmaradt a pokol támadásai dacára is kereszténynek, az első Péternek utódja által.1 E nagy csodát az első megjelenésében vázolni fel- adata a jelen dolgozatnak. Miért is a lehető rövidséggel tárgyalni fogja az ókori emberiség valláserkölcsi állapotát, családi és társadalmi viszonyait, szembeállítva ezekkel a kereszténység által teremtett állapotokat, hogy a nagy Hettinger i. m. II. 157. ss.). De helyesen mondja az ilyen okosko- dásokra Tertullián (Apolog 1. IX. 46.) : Coecitatis duae species facile concurrunt, ut qui non vident quae sunt, videre videantur quae non sunt ! 1 Lásd Nicolasnál i. m. 202. ss.
