Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

Honnan e szép társaság ?

Az ókor emberisége egy nagy kert, mely érintkezik ugyan a paradicsommal, de amelynek öntöző forrása a századokon át kiapadt; a kert virágai mindjobban hervadnak, szárad- nak s végre kivesznek, amikor is az egész egy terméketlen pusztasággá lesz, mely csak száraz kórókat terem.

S ekkor, a szellemi éhségnek és nyomornak ez idejében a Kálvária dombjáról egy felfeszítettnek vére csorog le; égi harmatával ismét termővé teszi a pusztaságot; nemesítő és megifjító ereje átlépi a nemzetiségek korlátáit, behat min- den nép szívébe s aránylag nagyon is rövid idő alatt új vilá- got, új társadalmat, sőt mondhatjuk, új emberiséget teremt.

E nagy átalakulásban az a legbámulatosabb, hogy ez nem valami váratlan, véletlen, hanem emberileg számítva — a legnagyobb merészséggel megjósolt és hirdetett tervnek meg- valósulása.1 Csoda ez, nagyobb minden csodánál. Tizen- nyolc százada tart már.

Négy egyszerű s minden tekintetben hitelre méltó férfiú beszéli, hogy a názárethi Jézus egy vagy néhány szóval vako- kát, süketeket, némákat, sántákat, ördögtől megszállottakat gyógyított meg, halottakat támasztott föl, kevés kenyérrel ezreket elégített ki s viharnak, szélnek parancsolt. Mi nem láttuk mindezt. S dacára a tudósítók hitelreméltóságának — mert hisz mind a négy vérével pecsételte meg állítását — mégis megtehetem, hogy nem hiszek nekik, keresve okokat, melyek ha másra nem, de annyira mégis látszólag elégsége- sek, hogy a szilárd és minden kételyt kizáró meggyőződést leronthatják. Hátha nem jól láttak ; hátha mindazok, akik e csodás eseményeket elbeszélik, csak azért tanúskodnak hite- lességök mellett, mert diszponálva voltak azokat elhinni,1 2

1 Bougaud : Kereszténység és korunk IV. k. 162. 1. (I. kiad.).

2 Renan, Havet s másoknak okoskodásai. Szegény egy okos- kodás! Ugyan miféle dispozició lakat jól ezernyi éhes tömeget néhány kenyérrel, hogy még maradjon is több mint volt. Vagy ott van a vaknak meggyógyítása, hol a szülők tanúskodnak fiuknak előbbi vakságáról stb. Innét van, hogy a farizeusok nem is tagadják a cső- dát, hanem Belzebubnak tudják be. (Egyébként lásd bővebben

A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 607