Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
A GENESIS KULTÚRÁJA. 597 kaldeusok földén voltak ; elhagyván azért atyáik szertartásait, melyek az istenek sokaságában valának, a mennynek egy Istenét tisztelték, ki meg is parancsolta nekik, hogy menjenek ki onnét és lakjanak Káránban.« (Jud. 5, 5—9.) Ezek szerint azonban a tudatos, indokolt költözködés a nyilvánvaló. Ha Táré költözködéséhez e tekintetben némi kétség férne még, az isteni hivatás és Ígéret kifejezetten lép előtérbe Ábrahám Háránból való költözködésében. Táré két fia, Árán és Nákor lemaradnak ; de Árán fia, Lót vele jön még ; utóbb ez is lemarad ; mint későbben Ézsau. Jákob fiai pedig már tudató- san együtt maradnak, egy nemzetet képeznek, mely új meg új Ígéretekkel, isteni intézményekkel erősödve hazát alkot magának, fészket, talajt az Ígért Messiásnak. Ez tehát nem közönséges sejk, beduin törzs, hanem választott nép, mely- nek Isten a vezére, oltalma és mindennél nagyobb jutalma. Elütő továbbá Ábrahám atyafiságának költözködési célja is a pátriárka családjáétól. Nákor elérte a nomádélet végcél- ját, midőn Mezopotámiában, városban telepedett le akkor, midőn Ábrahám még Mambréban sátorozott; ugyanekkor, sőt előbb, midőn még Bétel és Hai között lakott, Lót is Sodomába költözött. A pátriárka családja nem így; bár kétségkívül gazdagabbnak tűnik fel amazoknál, azért még- sem telepszik meg, bár a Szikembeliek édesgették. Neki nem az volt a hivatása, hogy legjobb esetben egy városka királya legyen ; őt az Űr »nagy nép« törzsatyjává szemelte ki, melyet átvezetett Egiptom és a pusztai vándorlás sanyarúságain, hogy gazdag, kultúrnéppé edződve alkalmas legyen hivatása betöltésére. Ez is elüt a közönséges beduin sejkek vagy bégek nomád, céltalan életmódjától. Említettem már fentebb, hogy a Genesis elbeszélései alapján elég rendezett társadalmi viszonyokat láthatunk Kánaán földén, ahol a pátriárkák majd itt, majd ott sátoroz- tak. Utak, kutak, szántóföldek, rendezett birtokviszonyok beszélnek mindenfelé oly mértékben, mint talán nem is kép- zelnők. Ábrahám népe e lakosság között hol talált tehát akkor helyet, kérdezhetjük ? A hegyekben, még be nem települt völgyekben. Háránból való kiköltözése után a »hegyen«
