Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

■

A GENESIS KÜLTŰEÁJA. 595

és kinek mire kellett. A lándzsa, nyíl feltételezi a pajzs hasz- nálatát is, mint ezt a mai barbár népeknél egyetemlegesen látjuk együtt szerepelni.

A vallás, elképzelhető, legelső szerepet játszott a pátriár- kák életében. Midőn Abrahám előbb Szikem és Hai között megszállott, sátorán kívül első gondja volt az oltár építése, melyen áldozott ; utóbb Hebronyban ugyanígy tesz, nem- különben Gerarában. Az égő áldozathoz való fát, mint Abrahám példája mutatja, magának az áldozattevőnek kellett fel- vágni. (22, 3.) Az oltárokon kívül jeloszlopok, nagyobb fák, kövek szolgáltak a kegyelet vagy vallásosság ébren tartására. Midőn az Űr Bételben megváltoztatta Jákob nevét, az ese- mény emlékére »kőemléket emele azon helyen, hol az Isten szólott vala neki, italáldozatot öntvén arra és olajjal fölkenvén azt (35, 14.) ; ugyanígy tőn előbb is, midőn Lábánhoz mene- kültekor a létrát látta volt álmában : ». . . vévé a követ, melyet feje alá tett vala és fölállítá emlékjelül, olajat öntvén rája. (28, 18.) Déborát, Rebekka dajkáját, egy cserfa alatt temették el, »éshivaték azon hely neve sírás cserfájának«. (35,

8.) Mikor pedig Rákel meghalt az Efrata felé vivő útban, »eltemetteték azon úton ... és Jákob jeloszlopot emele az ő sírja fölött, mely Rákel sírjának emléke mind e mai napig«. (35, 20.) Valóban mind e mai napig, mert ma is megvan Bethlehem közelében.

A már Noénak adott parancsokon kívül (1. fent) Ábra- hám a körülmetélés parancsát is kapta, mely egyúttal az Űr és közötte kötött szövetségnek volt a pecsétje.

A halottakat hosszas sírásokkal, földön hempergéssel, ruhák megszakgatásával, böjtöléssel, vezeklő szőrköntös- öltéssel szokták volt gyászolni. (37, 34.) A gyász és temetés után a rokonság hívta meg étkezésre, de nem torra, a gyá- szoló család tagjait, aminek csupán a szeretetteljes figyelem adja meg a nyitját, a házbeliek szomorúságokban nem lévén képesek ételt készíteni. Tisztátalanságról, leviticus értelem- ben, ekkor még nem volt szó. A halottakat az anyaföldbe temették, honnan vétettek ; ez alól csakis akkor volt kivétel, ha az illetőt házasságtörésért, vagy más súlyos bűnért akar-