Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

594

VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

A lakodalom nagyszabású volt (29, 22.) és egy hétig tartott (29, 27.). A menyasszony nászhozományt, talán fehérneműit leszámítva, nem vitt a házhoz.

Azon nomád életnek, mely között a Genesis alakjait szemléljük, nélkülözhetetlen kelléke volt a fegyver, mely a törzsre, asszonyokra (12, 12; 15.), nyájra leselkedő rablók és vadállatok ellen nyújtott oltalmat. Egyetemes f egy verők, mellyel a pátriárka összes háza népe fel lehetett szerelve, a bot lehetett ; ezt bizonyára gonddal faragták ki bizonyos ünnepélyes alkalmakra, mint kelet népei ma is. Elválasztha- tatlan fegyvere volt a család tagjainak a nyíl, melynek vessze- jére kovaszilánkot erősítettek. A család tagjainak, mon- dóm, mert a Béni Hasszáni sírkép is erre látszik mutatni; és Jákob, midőn megáldja Józsefet, ezeket mondja : ». . . meg- keserítették őt és pörlöttek és irigykedtek rá a nyilasok« (49, 23.), de Józsefnek az »Erősre volt helyezve kézíve«. Általán a kézív, vulgo nyíl olyanforma alakban szerepel a Genesisben, mint ma az értelmesebb, sőt úri, falusi egyének vállán a puska. Ily értelemben emeli ki Izmáéit is a szent író azt mondván róla, hogy »nyilas iűjúvá lett«. (20. r.) Lándzsá- ról, gerelyről, a mai beduinok zászlós kopjáiról mitsem tud a Genesis. A Béni Hasszáni sírképen azonban van egy lándzsás alak. A kard ritka holmi lehetett, talán mert nagyon drága volt és esetleg a rendőri törvények is tilthatták, mert karddal felfegyverzett nomád csapat igen veszedelmes lehetett a váró- sok szomszédságában, mit eléggé jellemez a szikemiták esete, midőn a seblázban fekvő lakosságot Jákob két fia, Simeon és Lévi, kik kardot ragadtak, királyostól leölte Dina miatt, kit megsértettek. Igen jellemző, hogy a jelentékeny táborban csak két kardforgató akadt, holott a gyalázat egyetemes volt. A Béni Hasszáni síremléken is csak egy kardos alak van, a legutolsó, legelőkelőbb. Jákob is, midőn József két fiának földet jelöl ki, e birtokról azt mondja, hogy »karddal és kézíjjal« vette el az amorrensoktól, mely kifejezés szintén nem a kard bőségét jelenti. A kardok különben, véleményem szerint, vasból, illetőleg acélból voltak. A többi fegyver vegye- sen kovaszilánkból, vasból és fából készült, akinek hogy telt