Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

A GENESIS KULTÚRÁJA.

591

ezer ezüstpénzt adott Ábrahámnak kiengesztelésül Sárai fátyolára. Jákob fiai ezüstpénzeket vittek magokkal búzáért. József Benjáminnak 300 ezüstpénzt adott ajándékba. (20, 16 ; 43, 22 ; 45, 22.) Ahol pedig már váltópénz van, a kultúra messzire túl haladja azon népek művelődési viszonyait, melyek még csigákkal vagy árúkkal csereberélnek. A hamis- pénz se igen lehetett kizárva, mert midőn Abrahám felesége sírhelyének árát, a 400 ezüstsiklust kifizette, szükségesnek látja megjegyezni a szent író, hogy ez »igaz értékű, folyó-pénz« (23, 16.) volt.

A mérték egységének súlyokban a siklus tűnik fel a Genesis- ben, melyet a régészek 1637־ grammra számítanak. Hossz- mérték gyanánt valószínűleg a nyíllövés szolgált. Agár pl., mikor éhen-szomjan haldokló fiát magára hagyta, »egy kézíj- lövésnyi távolságra leüle vele szemben«. (21, 16.) A nagyobbik távolságot napi járófölddel mérték. így »vete«p. Ábrahám saját és Lót nyájai között »háromnapi járóföld« távolságot. (30, 36.)

Földbirtok vételénél határjárást tartottak, melynél határ- jeleket állítottak fel s a többek között, mint ma is, meg- jelölték a határfákat minden valószínűség szerint földdel hányva körül. »Megerősítteték Efron szántóföldé (Sára nyug- helye) . . . mind a föld, mind a barlang és annak egész határá- ban levő minden fája köröskörül ... És megerősítteték a szán- tóföld és a benne levő barlang Hét fiaitól Abrahámnak temető birtokul«. (23, 17, 20.) Ez eljárás, ha nem telekkönyvet, nem katasztert is, de mindenesetre igen rendezett társadalmi viszonyokat tételez fel, melyek között az ingatlan tulajdon- nak szankciója is megvolt. Nem szenved kétséget, hogy az ilyen fontos események áldomásokkal is össze voltak kötve. Hasonlóra kétségtelen esetünk van akkor, midőn Lábán és és Jákob egymással szövetséget kötöttek elválásuk előtt : »Jer, kössünk szövetséget, hogy bizonyságul legyen közöttem és közötted. Vön azért Jákob egy követ és emlékül állítá azt; és mondá atyjafiainak : Hozzatok köveket. Kik össze- hordván, dombot rakának és azon evének ... Ez a domb bizonyság lesz ... és ezért nevezteték annak, neve Gálaád- nak, azaz tanúdombnak.« (31, 44—48.) — Nihil novum