Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
■ HMM 592 VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS. sub sole ! Még a vármegyék földeiből összehordott koroná- zási domb sem ; mert, íme, Lábán népe egyénenként hord követ és Jákob, a másik szerződő fél is odavitte a magáét. A szerződéskötés legünnepélyesebb formáját azonban maga az Űr szabta meg, midőn másodszor tett (15. r.) ígéretei alkalmával, a frigyet ily módon erősítette meg : »Végy nekem három esztendős üszőt, három esztendős kecskét és három esztendős kost, gerlicét és galambot. Ki mindezeket vevén, középen kettévágá és a két részt egymás ellenébe tévé ; de a madarakat nem osztá el.« (15, 9, 10.) Ez az esküvés, mint a Jer. 34, 18-ik vers alattiakkal összevetve kideríthető, ki- egészítője az volt, hogy a szerződő felek a két részre választott állatok sorai között átmentek annak jelentésére, hogy úgy pusztuljon el, kettévágva, aki a szerződést megszegi, mint az állatok ketté vágattak. A fenti esetben természetesen csak Ábrahámra szólhatott a büntetés. (Az esküvés e neme a hon- foglalás korában és az Árpádok alatt is dívott a pogány kánokkal szemben ; mi szintén megerősíti azon véleményemet, hogy őseink Assyria, Babilónia s általában Elő-Ázsia hatal- más népeinek utódai.) Hangszerek tekintetében sem szűkölködtek. Sőt a mai zeneszóval tartott lakodalmaknak is megtaláljuk ősét a Genesisben, mert Lábán szemrehányást tett Jákobnak, mikor az titokban akart eltávozni tőle, mert, úgymond, »örömmel és énekkel, dobszóval és citerákkal akarta elkísérni«. (31, 27.) Vendéglátás tekintetében határtalan szívesség jellemezte a pátriárkákat ; ezt fentebb eléggé bemutattam, midőn azt a dús lakomát jellemeztem, mellyel Ábrahám a három égi vendéget fogadta. Midőn Nákor fogadja Abrahám szolgáját, maga szedi le a tevék nyergét, maga tett eléjök szénát és polyvát. A vendég jog netovábbja pedig az, mellyel Lót fogadta a házába szállott két angyalt, kit a szodomiták pederaszciája ellen még érintetlen, hajadon leányainak fel- áldozásával is kész volt védelmezni s ezt ezzel indokolja : ». . . csak e férfiaknak ne cselekedjetek semmi gonoszt, mivel az én hajlékom árnya alá jöttek«. (19, 4—9.) Midőn előkelő ven- déget fogadtak, eléjök mentek, még pedig futva, lelkendezve, ■
