Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

2

HÖLSZKY KÁROLY.

ben a zsidók világfelfogása a Mózeséhez, illetve az ékiratoké- hoz képest fejlettebb lett volna.

A Gen. 1, 26. 3, 22. 11, 7-ben az őstörténet régibb, sugalmazás előtti formájának esetleges polytheista nyomait sejtettem. Ismételten csak nyomait, és sejtettem. B. dr. erre ezt kérdi: »A Szentlélek arra sem ügyelt volna, hogy abba a könyvbe, melynek ő a szerzője, polytheistikus tévelyek (e szót én emeltem ki) bele ne kerüljenek ?« — Tehát a tévely nyoma (halvány nyoma) = a tévely maga ! A nyájas olvasó maga Ítélje meg e kérdés jogosultságát.1

Az 558. 1. 7. sorában ezt mondja : »Ami a szentírásban írva van, azért Íratott, hogy minket oktasson, ne pedig ámítson«. — De most én kérdem, vájjon ki merte valaha állítani, hogy a nevelői alkalmazkodcjs ámítás ? — Igaz, hogy »quaecunque scripta sunt, ad nostram doctrinam scripta sunt,« és azért a szentírásnak a természettudományokat és történelmet érintő részei is a mi okulásunkra vannak írva, de bizonyára nem természettudományi vagy történettudo- mányi, hanem valláserkölcsi okulásunkra. Avagy más célja is volna a szentírásnak ?

És mivel a szentírásnak épp oly kevéssé lehet célja történeti, mint természeti tényeket állítani és erősíteni (mert mindez csak eszköz lehet magasabb cél szolgálatában), azért sz. Pál e szavait »sed muliex ex viro (est)« csakoly kevés joggal hozhatjuk fel a Gén. 2. történeti megerősítésére, mint Pét. I. 3, 20. (octo animae salvae factae sunt) a víz- özön anthropologiai egyetemessége javára.

Tanulmányomban azt állítottam, hogy a híres proto- evangélium (Gén. 3, 15.) csak a sugalmazás révén nyerte magasabb prófétai értelmét. Avagy lehetetlen-e, hogy köz- ismert szöveg a sugalmazott író által felhasználva magasabb értelmet nyerjen ? B. dr.-t azonban ezek felett való meg- ütközése annyira elragadja, hogy a következőket imputálja

1 Ha igaz, hogy a comma Joanneum (Künstle: C. I., Freiburg, 1905. Herder) priscillianista toldalék maradványa, akkor ez is tévely nyoma f lenne, bár jelen alakjában már korántsem tévely.