Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Irodalmi értesítő

414

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

e h. Regensburg ; Mayence, Tréves, Spire e h. Mainz, Trier, Speyer ; Moselle e h. Mosel ; Meuse e h. Maas ; Lorrain e h. Lotharingia ; Saxonia e h. szász hercegség ; Prény e h. Prüm ; Lucques e h. Lucca ; Trente e h. Trento vagy Trient. A sve- vek (152. lap) nem svédek, hanem svábok ; a svédeket latinúl svecusoknak hívják franciáúl svedois. A 73. lapon »nagy Bretagne« Britannia, vagy még helyesebben e helyt Anglia, állhatott volna. Helytelen (1281. et passim) Leo Péter, latinúl Petrus Leonis filius) magyarosan Péterfia Leo, fordító itt is a francia Pierre Leon-t követte. Hasonlóképen helytelen fordítás a 84-ik lapon : »Mondja Belley püspök.« Itt úgy jön ki, mintha Belley személynév volna, pedig ez helynév, püspöki székhely a genfi tó mellett. Az illető, akiről itt szó van, Camus de Pontcarré, Belley püspöke, Szalézi szent Ferenc szomszédja és barátja. A vendeket csak a középkori latinság nevezi vandaloknak, ép úgy, mint a jászokat filiszteusoknak, a szé- kelyeket siculusoknak. (176. lap.) A Treuga Deit istenes békének fordítja, sokkal jobb az elfogadott istenbékéje vagy szó szerint »Isten fegyverszünete«. (212.) A sacre solennel-t ünnepélyes felavatásnak fordítja, szószerint elég jó, de magyarúl koronázásnak mondjuk. (213.) Valencia Spanyol- országban van, szerző (46. lap) Hennegau Valenciennes váró- sáról beszél. Tévesen fordítja (43. lap) a Cité leonine-t oroszlán- városnak, Leo városrésznek kellett volna fordítania ; a Gitta leoninát ugyanis azért nevezik így, mert IV. Leo a vatikáni területet külön erős kőfallal vette körül, midőn 847-ben az arabok a szent Péter templomát kirabolták és még később is fenyegették azt. A 42. lapon Gaéte János helyett gaétai János- nak kellene állani. A 152. lapon Godefréd Lovrain herceg érthetetlen, Lovrain talán vezetéknév, az eredetiben bizo- nyára Louvain áll és akkor az illető nem más, mint I. Szakállas Gottfried Löwen grófja és Alsó-Lotharingia hercege. A 153. lapon Thierry le Vaillant nem más mint II. Theoderich der Tapfere, Felső-Lotharingia hercege.

Ezek azonban csak a szakembernek tűnnek szemébe, a munka fő célját, hogy épületes olvasmányúl szolgáljon, nem alterálják.