Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

415

Néhány grammatikai hibát is találtunk és pedig mind- egyik hasonló, t. i. a birtokos és a birtok nincsenek a magyar nyelv szabályai szerint egyeztetve. így a 118. lapon : »Ezek- nek a híreszteléseknek semmi alapja nem volt«, e helyett : alapjuk ; a 278-ik lapon : »Az olasz monstoroknak a XIV. szá- zadban már semmi nyoma sincs«, e. h. nyomuk. Az igekötő is sokszor rosszúl van alkalmazva, pl. (168. lap) »Adalberon, aki csak nemrég visszautasította a halberstadti püspökséget«, e. h. utasította vissza.

Sajtóhibát alig találtunk, ami igen nagy dicséret egy magyar könyvnél.

Igen szerettük volna, ha egy függelékben a premontreiek- nek Magyarországon való működésűk bővebben lenne mél- tatva, hiszen szent Norbert intézménye sehol oly gyorsan el nem terjedt, mint nálunk ; már a Hugo-féle katalógus a magyarországi circariában 65, a szlavóniaiban pedig 12 mo- nostort említ fel. Kilenc évvel Prémontré megalapítása után hozta őket Magyarországba II. István 1130-ban. Lehet, hogy a nagyszivű prelátus ezt egy külön munkában fogja meg- örökíteni, úgy mint legutóbb a ciszterciek és szentbenedek- rendiek tették azt monumentális kiadványaikban.

Kőbídgyarmat. Dr. Vargha Dezső.

A Hit. Irta dr. Vajó József. Ára 3 kor. Budapest, 1904.

A tudós szerző célul tűzte ki maga elé, hogy a kath. egyház tanítását a hitről s a vele szorosan kapcsolatos kér- désekről alaposan és minden művelt ember előtt érthető módon előadja. Munkájának olvasása arról győzött meg bennünket, hogy ezt a legteljesebb mértékben elérte. Mert szakemberre valló otthonossággal és minden homályt kizáró világossággal taglal minden egyes kérdést s valamennyi feje- zete a teljes bevégzettség benyomását kelti az olvasóban.

Nem találjuk meg benne azt a lüktető elevenséget, mely a francia szerzők sajátsága s mely utat nyit a szak- munkának a nagyközönség szivéhez is. De hát ez a tempe- ramentum dolga.