Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg

VEGYESEK.

403

Igenis, a kisszemináriumban vessük meg azt az alapot, melyre a nagyszemináriumban építenünk kell. Mert nem elég ám csak ismerni a Szentírást; az sem elég, ha valaki nagy mértékben járatos a szentírási tudományokban. Egy Strausz Dávidban, egy Renanban szintén meg voltak ezek a kellékek, mégsem tudták ismereteiket és tudományukat az emberiség javára fordítani, sőt ellenkezőleg ennek romlására, vesztére volt minden bölcsességük. Azért aranyigazságként vehetjük a keresztény bölcs szavát: »Omnis scriptura eo spiritu debet legi, quo facta est.« 1

Már most csak az a kérdés, hogyan történjék tehát a Szentírás-olvasás a kisszemináriumban, hogy a kifejtett célt elérhessük, hogy az ifjúval megkedveltessük a bibliát és hogy abból szíve nemesítésére, lelke tökéletesbülésére minél több hasznot húzzon ?

Erről akarom a következőkben szerény véleményemet nyilvánítani.

Ne tagadjuk azt, ami bizonyos : hogy a Szentírás homályos könyv s mint ilyent igen nehéz megérteni.

»Az eredeti nyelven még csak érthető valamennyire, mondja Székely dr.,1 2 de a fordítások legjobb igyekezet mellett is ritkán sikerülnek annyira, hogy megelőző tanulmány nélkül is könnyen érthetők legyenek«.3 Mivel pedig egy közép- iskolai ifjú ugyancsak nem lehet még járatos a héber, a káld és görög nyelvekben, csak a rossz fordításokra szorul, szóval a Szentírás — jegyzi meg helyesen Székely (u. o.) — épen nem népszerű könyv !

Már pedig ami előttünk nem világos, amit nem értünk meg és nem fogunk fel, ami a gyakorlati élet körén kívül esik, ahhoz nem vonzódunk, ellenkezőleg idegenkedünk tőle, kerüljük és örülünk, ha nem hallunk róla !

1 Imit. Christi Lib. I. C. 5.

2 A Szentírás apológiája. 346. lap.

3 Itt jut eszembe Quintiliánnak, a tanítók nagymesterének szava : »Id imprimis eavere oportet, ne studia, qui amare nondum potest, oderit et amaritudinem semel perceptam ultra rudes refor- midet !«