Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 397 Hangsúlyozva említettem azonban e közhasználatú imáknak is csak privatim való felhasználását a latin nyelv- tanítás céljaira ; mert magát az imádkozást ne merészeljük lealacsonyítani nyelvtanítási célokra. A jó Isten nem nyelv- mester, hogy a vele való társalgás révén tanuljunk meg valamely nyelvet. Mondottuk már : finis non santificat media ! C) A gyónás- és áldozásról. A malasztszerző eszközök e két leghatalmasabbikáról kevés a mondani valóm. In illő tempore, mikor hazánkban még nem voltak kisszemináriumok, a theológiai intézeekben hetenként szók- tak a növendékek a szentségekhez járulni. A jozefinizmus sorvasztó szele azonban nem kímélte a lelkek legszentebb jogát sem ; neki sok volt a heti gyónás, a növendékeket legfeljebb havi gyónásra engedte kötelezni, Néhány szeminárium reglementje ma is csak havi gyónás-, ról szól, noha tényleg nem hiszem, hogy volna hazánkban nagyszeminárium, hol a növendékek legnagyobb része ne gyónnék önként hetenként egyszer vagy esetleg többször is. És ez az ideális állapot. Szabály, paragrafus nélkül, önként, a szív és lélek sugallatát követve, mintegy ösztön- szerű vágyakozással egyesülni többször az Űr Jézussal : a legszebb gyümölcse a szemináriumi lelki nevelésnek. És többet ne kívánjunk a kisszemináristáktól sem ! A kis- és nagyobb szemináriumi vallásos nevelés kö- zötti különbségből folyó és a lelki élet természetes fejlődését szem előtt tartó elvekkel teljesen ellenkeznék, ha a lelki élet dolgában a gimnázium 5. osztályába járó kisszeminá- ristát ugyanama fegyelmi szabályok köteleznék, mint a IV-ed éves theológust.1 A lelki élet szabályozására irányuló intézeti szabályok- nak a kisszemináriumokban természetszerűleg enyhébbek- nek kell lenniök, mint a nagyszemináriumokban. A nagyobb 1 Sajnos, ez pedig sok helyen így van !
