Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

sz. jános evangéliumának jellege.

333

halállal fog meghalni. (19.) Péter ez alkalommal János sorsát is tudakolta. Akarom, hogy így maradjon ; míg eljövök ; mi gondod reá«, ez Jézus válasza, azaz a helye- sebt) eredeti görög szöveg szerint : 1 Ha azt akarom, hogy maradjon, míg eljövök, mi gondod reá. Hát ezt félre lehe- tett érteni — nemde ? János azonban határozottan hirdeti, hogy Jézus nem azt akarta ezzel mondani, hogy »nem hal meg«, hanem az első szöveg szerint, mint minden szentírás־ magyarázó mondja : »akarom, hogy így maradjon«, ne haljon meg erőszakos halállal, míg öreg napjaira természetes halála idején érte nem jövök. A második pedig, — és ez szintén igen egyszerű és egyenes magyarázat — azt jelenti : Ha esetleg azt is akarnám, hogy így maradjon hogy ne haljon meg ... mi gondod vele ? Jézus tehát semmit sem állított, csak annyit mondott Péternek, hogy miért érdekli őt ez a dolog ? !

Mivel pedig tanuságtétel ez az egész evangélium, a püspökök és hívők kérésére írt bizonyságtétel, János jónak látja hangoztatni : »És tudjuk, így mondja többes számban, hogy igaz az ő bizonysága.« Tudjuk, nemcsak én, az író, hanem mi mindnyájan, ti püspökök és hívők.2 Tudjuk, így ismételhetnők ma is, nemcsak az apostol és kortársai, hanem mi is a XX. század hívői, — az egész Egyház, — hogy igazság az, ami ez evangéliumban föl van jegyezve. De tudjuk azt is, hogy sok, nagyon sok nincs meg az evan- géliumban Jézus cselekedeteiből és tanításaiból; hogy a többi ott él az élő Egyház lelkében, azokéban, akik nem az evangéliumból tanulták a hitöket, hanem azt már ismer- ték, abban nőttek fel; hisz rájuk már hivatkozik az evan- gelista : mint akik tudják, hogy igaz az ő evangéliuma. Van tehát a holt betűk mellett más hitforrás is : az Egyház élő hite, a tradíció, az evangéliumok nem minden ! Maga János mondja, hogy sok egyebet is cselekedett Jézus, s ha mindaz meghatnék, maga a világ sem volna képes a köny- veket befogadni. (25.)

1 Lásd Knab. 588 : iá v — ha.

2 Knab. i. m. 590.